Irodalmi Szemle, 1967
1967/4 - DISPUTA - Zircz Péter: Hídépítés Miskolcról
Ez a célkitűzés voltaképpen mindegyik magyarországi irodalmi folyóirat szerkesztési programjának több-kevesebb következetességgel megvalósított része. Mindenekelőtt természetesen az egyik legnagyobb magyar folyóiratnak, a világ- irodalmat hazánkba közvetítő Nagyvilágnak a feladata, amely immár tizedik éve tölti be ezt a funkciót, s hogy milyen nagyszerű eredménnyel, arról egyre növekedő népszerűsége tanúskodik. A vidéken szerkesztett NAPJAINK a Nagyvilággal nem rivalizálhat, nemcsak az objektív feltételek hiánya miatt, hanem mert nem is ez a feladata, hiszen mindenekelőtt a hazai prózának, lírának és publicisztikának kell helyet adnia. A Nagyvilág „működési területe“ a nagyvilág, s a világirodaimat még a legtestesebb havi folyóirat is egyre bajosabban tükrözheti. A magyar kultúrának régi adóssága a szomszéd népek irodalmi-kulturális múltjának és jelenének bemutatása. Ebből az adósságból eddig már sokat leróttunk, de még mindig bőségesen akad tennivaló. Érthető tehát, hogy e törlesztési munkából a többi (budapesti és vidéken szerkesztett) magyar folyóirat is ki akarja venni a részét. Sajátságos módon épp a vidéki folyóiratok vállalták e feladat nagyját. Évek során szinte hallgatólagosan kialakult munkamegosztással mindegyik folyóirat a hozzá földrajzilag legközelebb eső országot, népet, kultúrát választotta. így történt, hogy a Pécsett megjelenő Jelenkor már hosszabb ideje jelentékeny munkát végez a szerb-horvát irodalom Magyarországra való közvetítésével, a szegedi Tiszatáj pedig részint szintén e felé, részint a szovjet irodalom felé orientálódik. Talán csak a debreceni Alföld az egyedüli, amely — saját bevallása szerint is — e tekintetben nem tudott eddig határozott érdeklődési körre lelni. A NAPJAINKat már szülőotthona is arra predesztinálta, h,ogy a tőlünk északra élő népek kultúrája iránt érdeklődjék. Kezdetben — a lap 1962-es és 1963-as évfolyamaiban — ez még csak elég ötletszerűen történt, de 1964-től kezdve határozott arcéit kezd kapni a lap világirodalmi tájékozódása. A változás kezdetét E. Fehér Pálnak a magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatokról írt többrészes tanulmánya jelzi. A HlD-rovat mai formájában 1965 októberében indult csak meg, de ezt megelőzőleg már majd mindegyik számban jelenik meg csehszlovákiai vonatkozású írás (Monoszlóynak több verse és könyvének kritikája, irodalmi portré Fábry Zoltánról, publicisztikai írások stb.). Az első ízben közölt HÍD-rovat a NAPJAINKnak egy egész oldalát kitölti (a lap újságformátumban jelenik meg), és tartalma: részlet Fábry Európa elrablása című (akkor még kiadatlan) könyvéből, E. Fehér: Vázlat Novomeskýrôľ és Monoszlóy M. Dezső egy verse. Ezt követőleg a HlD-rovat spektruma fokozatosan bővül, kialakulnak mai körvonalai. Ebben természetesen a legnagyobb teret a szlovák és cseh irodalom s természetes közvetítőjük: a szlovákiai magyar irodalom kapja, de jut hely benne a lengyel, litván, lett, észt és finn irodalomnak is. Szólni kell a rovat tartalmáról is. A szerkesztőség alapvető célkitűzése a maiság volt, de arra is törekedtünk, hogy lehetőség szerint a visszaemlékezések, klasszikus életmű-értékelések se szoruljanak ki. Műfajilag tág határokat szabtunk, annál is inkább, mert folyóiratunk „hagyományosan“ nem irodalomközpontú; rendszeresen adott és ad helyet művelődési, művészeti, szociografikus és publicisztikai írásoknak. Némileg kibővítve, ugyanezt a programot alkalmaztuk a HlD-rovatban is, amelynek ilyenformán változatossá vált az összetétele, akad benne eredeti (magyarul írt vagy magyarra fordított) regényrészlet, novella, vers, továbbá kritika, irodalmi, művészeti, tudományos események, irányzatok ismertetése, útirajz stb. A HÍD-rovat eredetileg kitűzött hatósugara apránkint kibővült néhány más országokra vonatkozó írással. Ezeket — mivel általában értékes, érdekes anyagokról volt szó — puszta „elvi“ okokból vétek lett volna elszalasztani, ezért részint a rovaton belül, részint a rovaton kívül (egész pontosan: mellette) közöltük őket. így került sor több ízben is bolgár, szerb-horvát és néhány egyéb vonatkozású írás közzétételére. Mindent egybevetve 1965-ben és 1966-ban nem teljes két év során, összesen 55 „HÍD-írás“ jelent meg a NAPJAlNKban.
