Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - FIGYELŐ - Josef Skvorecký: Halál a Tű-sziklán

— Ezt a gyilkosságot —, szólalt meg szomorúan Borűvka hadnagy, — olyan ember követte el, aki egyszerre sok mindent be akart bizonyítani. Önmagának is — másoknak is.

Elhallgatott. Senki sem merte megkérdezni, mit ért kissé pithiai megjegyzése alatt.

— Ez az elvtárs, a helyi hegymászócsapat tagja, most felmászik a Kúp-szikla nyugati falán —, folytatta. — Nagyon könnyű feladat. Legkésőbb tíz perc múlva megjelenik ott ni —, mutatott a szikla kopár csúcsára.

A fiatalember nyolc perc alatt ért fel. Megállt a homokkő piramis sima kiszögellésén, a napfényben olyan volt, mint egy őskori sólyomvadász vagy sárkányólő. A kezével furcsán hadonászni kezdett, mintha felfelé húzott volna valamit. .. Nemsokára meglátták, mit. A Kilátó hágcsóvasán függő kötél vége a Kúp-szikla falán lassan csúszva közeledett a hegymászóhoz. Azzal a spárgával húzta fel, amelyet az előbb maga után húzott, míg a nyugati falon mászott felfelé.

Amikor a kötél vége már a kezében volt, leoldotta róla a spárgát, és a zsebébe gyömöszölte. A Kilátón álló kis csoport hallotta a hangját, melyet a távolság s a szakadék mélysége egy kicsit legyengített. Tipikus hegymászó-szócskát kiáltott: Lehet?“

A hadnagy intett, s az elképedt hegymászók elé fantasztikus látvány tárult.

A fiatalember mélyet lélegzett, s teljes erejéből a magasba ugrott, a Kilátótól elfelé. Amikor ugrás közben a legmagasabb pontra jutott, behajlította a térdét, s mint a golyó, előre vágódott. Elhagyta a Kúp-szikla szélét, s hatalmas ívben átrepült a Kilátó1 alatt. Mindnyájan tüstént kelet felé fordultak. A fiatalember mélyen alattuk bukkant fel, csaknem ugyanolyan ívben a magasba lendült, és megállt a traverzen, közvetlenül a Tű-szikla csúcsa alatt, ahol valamiben erősen megkapaszkodott. Aztán arra a valamire ráerősítette a kötelet is.

Csak Borűvka hadnagy tudta, hogy az órának nevezett sziklaképződmény az. Csak Borűvka hadnagy és a gyilkos.

— Aki erre képes volt —, mondta az öreg kriminalista, — bebizonyította magának, hogy egyáltalán nem fél. Néha az ilyen bizonyságnak nagy értéke van az ember számára. Talán az életnél is nagyobb. Legalábbis — tette hozzá —, a mások életénél.

A fiatalember kényelmesen leült a Tű-sziklán. A nyugvóra készülő nap sugaraiban rozsdásan csillogott a haja.

— Főleg olyan valakinek az életénél, aki pokollá tette az ő életét. Aki többször is megsértette férfiúi büszkeségét, mégpedig olyan nő előtt, akit szeretett.

A hegymászó-hármas fellélegzett. A hadnagy valahová a fejük mögé nézett, s gömbölyű arca pirulni kezdett.

— Két ilyen ember létezett. S így a gyilkosnak az az ötlete támadt, hogy egy csapással két legyet üt agyon. Ehhez elég volt az egyiket meggyilkolni ott, ahol azt látszólag csak a másik tehette, s ahol tulajdonképpen ki volt zárva valamilyen harmadik személy beavatkozásának a lehetősége. így mindkettőt eltehette volna láb alól, mert a másikra is akasztófa várt volna.

Elhallgatott, s a Tű-sziklára tekintett. A fiatalember megint az óránál állt, erősen megragadta a kötelet, s már lendült is visszafelé. Kis ideig lengett, mint egy élő inga, s amikor a lengés alábbhagyott, ügyesen leereszkedett a Kilátó alatti ösvényre.