Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - FIGYELŐ - Josef Skvorecký: Halál a Tű-sziklán
— Csakhogy az mindig feltűnő, ha egy ilyen tapasztalt hegymászó csak úgy lepottyan a szikláról. Bartos elfintorodott. — És nem feltűnőbb, ha késsel a hátában találunk rá a Tű-szikla tetején, ahova senki se juthat úgy fel, hogy a többiek ne látnák. — Ez igaz — hagyta helyben a hadnagy, és elhallgatott. Majd hozzátette: — S a nyomozószerveket is igen megzavarja. Lehet, hogy erre számíthatott a gyilkos. — Én meg azt hittem ... — Bartos megdöbbent. — Mit hitt? — Ä... amikor Tonda már nem szedte a kötelet, arra gondoltam ____ — No? — Hogy ő akar végezni velem. Hogy, mondjuk, elvágta a kötelet, és majd azt mondja, hogy elszakadt. Teljesen elvesztettem a fejemet. A végén még arra is gondoltam, hogy Jifina sem akar biztosítani. Kiáltottam neki, hogy ... — És ő? Biztosította? — Igen. Azt hiszem, igen. — De nem tudja biztosan? — Nem lehet biztosan tudni. Nem láttam rajta. — És tulajdonképpen, hogyan kellett magát biztosítani? Alulról? De hisz azt nem lehet. — Lehet. Az órában rögzített hurkon át. Függve maradok a hurokban. — Nem szakadhat ki egy ilyen hurok? — Nehezen — mondta Bartoš. — S ha mégis. — Elgondolkodott. Folytatta: — Tudja-e, mi történhetne? — Micsoda? Bartos elfintorodott. A hadnagy gondolkodott, és szomorúan a Bartoš szemébe nézett. — Fikotová kisasszony magával együtt lezuhanhatna, nemde? — Világos. Ezért ezt a gondolatot... hogy Patera el akar tenni láb alól, azonnal elvetettem. Mért sodorná veszélybe őt is? — Ha ugyan — mondta búsan az öreg kriminalista — ha ugyan valóban biztosította magát. Ha csak nem csinált valamit a biztosító kötéllel, mondjuk, ha nem oldotta ki, vagy ilyesvalamit. Bartos mondani próbált valamit, de csak hörgött. Köhintett, és újra megpróbálta: — Miért tette volna? — Azt nem tudom —, mondta a hadnagy kínosan. — Nem tudná inkább maga? Bartos nyelt egyet, és lehunyta a szemét. A hadnagy a Kilátó szélére lépett, és letekintett a mélybe. Szédülni ugyan nem szokott, de ahogy a magas fák koronáját nézte maga alatt a félelmetes mélységben, összeszorult a gyomra. — Mi ez? — kérdezte, s egy fémgyűrűre mutatott, mely annak a szirt- nek a végéből állt ki, amelyen álltak. Bartoš megnézte. — Leereszkedő kapocs. Bele kell fűzni a kötelet, és ... Meglepődött. A hadnagyra nézett. — És? — Semmi —, mondta gyorsan Bartos. — Áthúzza rajta a kötelet,
