Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - DISPUTA - Hocman Gábor: Amerikai szociológus az amerikai osztályokról

De a felfelé „kapaszkodó“ karrierista sincs a legirigylésreméltóbb helyzetben. Bizonyos értelemben véve magára ma­rad — elhagyta régi osztályát, s az újat még nem érte el. Sokszor kénytelen ál­lást, lakást, társaságot változtatni; fel­bontani sok érzelmi és társadalmi kap­csolatot. Gyakran más városban kell új lehetőséget keresni; kénytelen szakítani olyan emberekkel, akik nem igyekeznek magasabbra jutni. Egy alacsonyabb szin­ten élő feleség is visszahúzhatja a rangra vágyót. Ezért mindkét embertípus gyakran szenved pszichoszomatikus bántalmak- ban. Az állandó lelki feszültség gyakran idézhet elő neurózisokat, érzelmi zava­rokat. Depressziók és izgatott állapotok is előfordulnak. A tipikus „törtető“ osztályokban — a középosztály, a korlátozott sikerű osztály — gyakoriak a pszichoszomati­kus eredetű betegségek: a gyomorfekély, a magas vérnyomás, az allergiák. Joseph A. Kahl írja: „Ha a középosztályra az állandó jélelem,a neurotikus cselekvés - kényszer a jellemző gyomorfekéllyel sú­lyosbítva, addig a magasabb társadalmi osztályokban az unalom betegsége pusz­tít, alkoholizmussal komplikálva.“ Merev társadalmi struktúra. Packard kilenc olyan tényezőt sorol fel, amelyek még inkább lezárják, összeszűkítik a már amúgy is merev társadalmi gátakat. 1. Régen a munkás „alulról“ kezdte, a gyárban, és idővel előléptették: szak­munkás, művezető, majd üzem- és vál­lalatvezető lehetett. A mai automatizált gyárban ez lehetetlen. Ott vagy a leg­egyszerűbb munkát végző segédmunkás­ra, vagy képzett mérnökre van szükség; a távolság közöttük szinte áthidalhatat­lan, lehetetlen a magasabb pozícióba „belenőni“. 2. A különböző állásokat csak meg­felelő műveltség árán lehet betölteni. 3. A munkakör egyszerűsödése és spe­cializálódása. Az automata gépeket a segédmunkás néhány egyszerű mozdu­lattal működteti; semmi szükség a gon­dolkodásra, kezdeményezésre. Az ember ilyen viszonyok között elveszíti a mun­kakedvét. 4. A növekvő bürokráciának négy jele érdemel az osztálygátak emelésével kapcsolatban említést: a személytelen­ség, a szabályok rendszere, a tekintélyek hierarchiája és a specializáció. Mindez eltávolítja, elkülöníti az embereket; a „főnök“ szolgálati úton továbbított pa­rancsok rendszerévé változik. 5. A vezetőség eltávolodása a munka kivitelezőitől. Manapság az üzem vezetői gyakran egész más városokban székel­nek, és csak hírből ismerik a gyár és az alkalmazottak problémáit. 6. A szakszervezetek is hozzájárulnak, hogy a munkások megrekedjenek osztá­lyukban. A tagok a szakszervezettől biztonságot és előnyöket kapnak, vi­szont ezért bizonyos mértékben osztály­szabadságukat áldozzák fel, például csak bizonyos típusú munkát végezhetnek. 7. Egy-egy társadalmi osztály képvise­lői maguk is igyekeznek lezárni a kapu­kat az alulról jövők előtt. 8. A politikusok egységes csoportok kialakítására törekednek átmeneti kate­góriák nélkül, mert ezek „könnyebben kezelhetők“. 9. Az osztályok differenciálódását azok területi elkülönítése is elősegíti. Tulajdonképpen csak három módja van annak, hogy valaki egy magasabb társadalmi csoportba kerüljön: — Azt a benyomást kelteni, hogy az ember máris magasabb osztályhoz tar­tozik, elfogadván és használván annak valamennyi külső jelét. Néha aztán való­ban bekövetkezik, hogy az igyekvő em­ber bekerül a kívánt csoportba. — Biztosítani gyermekének a megfe­lelő műveltséget. Ez ugyan önmagában véve még semmit sem nyújt, de legalább alkalmat ad a karrierre. — Feleségül venni a főnök lányát. Pillantás a jövőbe. Eddigi fejtegeté­seink a merev osztálystruktúrát bizo­nyos értelemben negatív adottságként fogták fel. Kíséreljük meg most fordítva tenni fel a kérdést: fenntartsuk-e a társadalomban az osztálykülönhségeket? Packard öt tényezőt sorol fel, amely az osztályrend javára szól: 1. A társadalom rétegekre oszlása elő­mozdítja a nehéz és felelősségteljes hi­vatások betöltését, ambíciókat serkent az emberekben. Aki tizennyolc évig ta­nult és dolgozott, hogy orvos lehessen, joggal vár megbecsülést a társadalom­tól. 2. Sok ember természetesnek találja az osztálykülönbségeket, és elfogadja. Gyakran apáról fiúra szállnak a foglal­kozáságak, s az emberek nem kívánnak változtatni ezen — még egy „jobb“ állás kedvéért sem. Beilleszkednek a

Next

/
Thumbnails
Contents