Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - Fábry Zoltán: Sebezhetetlen menekülés (tanulmány)

Már az egymásra találás percében is távolság szakadt. A forradalmi hullám elmúlt, Lehát elmaradt a következő lépés: a tömegbeolvadni tudás nehéz, éngyilkoló, embert, aktivitást életre teremtő munkája: munka tiszta földtalajon, tiszta embertalajon. Földes tömegkollektivitás — mint jövendő konstrukciók egyetlen való és lehetséges jövőtalaja. Jövőtisztaság mai életalapja... Aki nem találja meg az utat a tömeghez, aki nem akarja állandóan az utat a tömeghez, a próbához, az hiába épít. Megtalálja a művészet realitását, de a művészet realitását nem válthatja át százszázalékosan életvalósággá, életcselekedetté. Kassák az óriás tehetetlenségével torpan meg:

„nincsenek alattam kerekek amik tovább vinnének Sebezhetetlen menekülés?

„Fölemellek hogy lássalak kőből vagy te elrejtett karmokkal és fegyverekkel a homlokodon."

Már nem kell sebezni, már nem lehet sebezni. Sebezhetetlen. Idegen. Más. Világmagányos. Majdnem isten.

„Egy ember felérkezett a hegyre az ágakon látni ahogy a vér megfagy."

Költő, másfajta, régimódi lírikus, föld alatt pihenő szlovenszkói költő; Merényi Gyula halálbiztossággal énekelte valamikor:

„Aki a csúcsra érkezik, megáll S aki megállóit, az halott."

Bizonyos: ha Kassák ki nem lép izoláltságából, akkor a felgyűlt erő önmagát fogja emészteni, halálra dermeszteni, és marad egy roppant titáni kőemlék. De Kassák utolsó mondatában mintha újra keringő vér kezdené el mindennapját: „lefekszem aludni, mert reggel újra kell kezdenem mindent". És holnap reggel talán új erőben, végzetes és törvényes kassáki dinamikával áll elénk és áll újra köztünk: „vagyok törvényt betöltő és tagolatlan egység“.

(19261

4