Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - Fábry Zoltán: Sebezhetetlen menekülés (tanulmány)
sose sejtett dimenziós alakban élnek. Nem próféta beszél, nem megváltó kiált. Dinamikus helyzetenergia él és hat itt dimenziókon túlra. Külső szem merevedett automatákat lát: versek, novellák rideg kristályélete hidegen bámul. Itt automatába dobott hatos nem segit. Hiába a használati utasítás: a mechanikus lendület és alumíniumkulcs: Isten nem jelentkezik. „Dada“, motyogja valaki; és hiszi, hogy így van: ha villanásra grimaszt vág a merevedett mechanika: bukfencet és más nihiljátékot. Dada? A kristályépítő lestoppolta a káosz egészét. Egy pillanatra: merevség. Kiölte a vér-hús-idegéletet, és megmozgatta az elemek, atomok összességét, más őseredeti összefüggését. Közben elkerülhetetlen dadaszavak, dadaromok ágaskodnak és nyilaz- nak útmutatást, és így — minden más csak játékos, csak kétségbeesett és romboló dadaizmustól eltérően — aktív jelentőségűek lesznek: szükséges malter, kristályosító kavicsok. A novellákban süket gramofonos líra dolgozik. Maga a gramofondémon, ami ott van a borzalom Beckmann-képeinél és a kubisták boldogult képsarkaiban: rendteremtő kontrapont, mementós recsegés, süketen is létező vak, mechanikus erő. Az a másik dadaizmus, mely Arpnál pozitív kötetlenséggel, próbálgatással jelentkezik, és mely itt — miután mechanikus zörejeit valahogy kifutotta a novellákban — a „versek“ fényszekeres vágtatásában teljes meztelenségre olvadt, és kristályosán egyjelen- tésű lett: élet, rend, egyensúly tiszta tenyészetben... Az ember csodálkozik, hogy valaki még mindig motyogja: dada... Kassák konstrukcióról, konstruktivizmusról beszél. Rend- teremtésről, építésről, öncélról. „Mondd ki a rendet ami benned van." Tehát: organikus káosz helyén mechanikus lendület. Organikus káoszpozitivitás helyén mechanikusan teremtett reálpozitivitás. Élet, tehát „százszázalékos realitás“ helyén — művészet: konstrukció, mint öncél. Kassák esetében: konstrukció, mint a százszázalékos realitás előfeltétele és kelléke. Ökonómiára és pontosságra törő akarat. Valamit azonban nem szabad elfelejteni. A konstruktivizmus: külső tárgyilagosság. Realitás, mint anyag, de nem életrealitás. Organizált egység, de nem hús-vér életegység. A konstruktivizmus: anyagművészek, mérnökök, építők, szobrászok, festők forma- és alkotólehetősége, de kifejezett konstruktív költészet és irodalom nem létezik, nem létezhet. A konstruktivizmus Lissitzky, Mondrian, Doesburg, Moholy-Nagy stb., de velük párhuzamos, velük egyjelentésű és egyjelentőségű irodalmi, tehát szókonstruktivizmus nincs. Az irodalom kifejező anyaga: a szó, a nyelv egyáltalán nem anyag, de már önmagában élő’ és egyedül is megálló organikus, élő tartalom. A szó: élet, organikus, belülről kifelé élő és nem mechanikus élet. A konstruktivizmus Kassáknál: öncél. Végleges. Holott csak segédeszköz, rendteremtést próbálgató. A konstruktivizmus nem a végleges rend formaképe, ez — paradox módon — a nyugtalanul már pihenni vágyó, kifáradt ember biztonságot, nyugalmat, pihenést jelentő formamenedéke. Nem hús- és vérvalóság, nem a szükséges aktivitás, nem a ma nélkülözhetetlen embersegítő élet — tett. Mai költő munkájának alfája és ómegája. „Az új művészet az építőeszme első materializálőja." Más szavakkal újra a dinamikus belső parancs: mondd ki a rendet, de úgy, hogy meghalljad mindent áttörőn. Hogy meghallhassad: ne zavarjon semmi és senki. Ez ma csak egy úton lehetséges: légüres térben. Menekülve az élet elől, és talán menekülve az életért. Légüres té": ösztönrokon-vérreflexek organikus életkomplexszuma kint reked. Bent gőgös, most már lényeges arisztokratizmussal valaki jövőcellákat épít: saját erejét próbálgatón, egyedül, dinamikus helyzetenergiával, döbbentő hideg izzással. Ügy hiszi, úgy tudja: szálláscsináló. Spermafonalak szaladnak előre: rendteremtés, életteremtés. Kristályosító pontok teremtése és elhelyezése — előre. Türelmetlen, hideg és gőgös előremenekülés. Valahol majdan fellelhető pozitivitás: új életformák, szükséges életformák, boldog életformák. Tehát: sebezhetetlen menekülés. „Egy ember jelérkezett a hegyre az ágakon látni, ahogy a vér megfagy." Ahol ma nincs vér, nem lehet sebezni. 3 Sebezhetetlen menekülés, sebezhetetlen emberistenség: művészet, konstrukció a légüres térben. De élünk, és 1926-ban hiába szuggerálja Kassák, hogy a forradalmi hullám
