Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - Fábry Zoltán: Sebezhetetlen menekülés (tanulmány)
Fábry Zoltán sebezhetetlen menekülés A Tiszatáj még ősszel felkért, küldjék valamit a 80 éves Kassákot köszöntő márciusi számba. Azt hittem, nem ismerik valahai, nem éppen kesztyűs kézzel folytatott civódásainkat, mert akkor kissé ők is furcsának találnák kérésüket. Válaszukban arról biztosítottak, hogy nagyon is jól Ismerik e perlekedés egészét, hisz épp az tenné érdekessé mai megnyilatkozásomat. Én azonban ragaszkodtam elhatározásomhoz; nem tartottam ildomosnak a megszólalást, és bizonyára maga Kassák is ráncolta volna a homlokát. Minden oka meglett volna rá. Akkori eltúlzott, rigorózus „esztétikánkról“ már sokat írtam és vallottam. Hogy miként öntöttük ki irgalmatlanul a fürdővízzel együtt a gyereket is, hogy aztán később [lásd a Valóságirodalom bevezetőjét) jóvátételünk abból álljon, hogy megkeressük, és visszahelyezzük jogaiba. Nem a mű volt a fontos, de az eleve tendenciózus információ. Ma már leírhatom, hogy egyik advocatus diabolink Gergely Sándor volt. És mi — Budapesttől távol — készpénznek vettünk mindent, felháborodtunk és ugrottunk, és fortisszimóba csapva kérlelhetetlenül ítélkeztünk Móricz Zsigmond felett, Kassák felett és Kodolányinak volt és lett keserves igaza, amikor levelében azt irta: „Egyszer úgyis kiderül minden s akkor Ön sajnálni fogja, hogy nehéz poszton álló s egyedül álló elvtársát félreértette". Sajnálom, és — mint Móricz Zsigmonddal kapcsolatban rég leírtam — szégyellem. E napokban levelet kaptam. Arra figyelmeztetnek, hogy az 1938 előtti szlovákiai magyar irodalmi és értelmiségi mozgolódások Kassák-hatás nélkül elképzelhetetlenek. A Sarlónak például egyik ható komponense Kassák volt, ne szalasszuk el tehát a születésnapi alkalmat köszöntő és köszönet nélkül. Tudva azt, hogy egészségi állapotom miatt új írásba nehezen fogok, a levélíró felhívja a figyelmemet az 1926-ban írt Sebezhetetlen menekülés című tanulmányomra, melyet — szerinte — minden változtatás nélkül ma is le lehet hozni, mert amit ott megláttam, az sok tekintetben ma is érvényes. És hitele van: dokumentum-volta. Mit tehettem mást: elolvastam újra magam is. Legépeltettem, és — több szem többet lát — elküldtem az Irodalmi Szemle szerkesztőségének, miután a Tiszatáj terminusáról már úgyis lekéstem. A felelet azonnal megérkezett: a márciusi számban hozzák, és várják az ígért bevezetőt. Kassák Lajos életműve ma már olyan hatalom, hogy a tegnapi lesi-puskázá- soknak sem nyoma, sem emléke nem zavarhatja. Kassák végig sebezhetetlen- nek minősült. Az volt kezdettől. így kap aztán ma visszaható és előremutató értelmet a negyvenegy év előtti írásom, mely már címében kimondja a lényeget: Sebezhetetlen menekülés. Azaz: a Kassák-mű egésze és mélysége, zártsága és konstrukciója, egyszerisége és így minta-volta — röviden: költői alkata és eredménye — sebezhetetlen, maradandó egység mindenképpen.
