Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - Günter Grass: Versek - Reiner Kunze: Visszatérés (vers)
mai német költők szabadtéri hangverseny Mihelyt a szünetet átvészeltük, Aurélé lépett föl a csontal. Látjátok fuvolám s hófehér ingemet, látjátok a palánknál leselkedő zsiráfot, ő az én vérem, hallgat engem. És én a rigókat legyőzöm. Mikor a sárga kutya a réten átügetett, a hangverseny végétért. Később a csontot sehol sem találták. A kották a székek alatt hevertek, a karmester fogta légpuskáját s a rigókat sorra lelőtte. Normandia A parti bunkerek nem szabadulnak meg a betontól. Néha egy félhalott tábornok errejár és megsimogatja a lőréseket. Vagy turisták tűnnek el öt válságos percre bennük — Szél, homok, papír és hugy: Mindig van invázió. Giinter Grass Marathon és Athén közt Kotlik tyúkanyó halk tojáson, starton, célon töprenkedik. Rohan a Nap, és dugig a lelátó az árnyékban, száguld a Nap. Vöröstől üldözve, délben mezítláb, konzervdobozok sorfala között, belőlük kapar tapsot a kanál — az első rozsdát s maradék zsírt. El egy csokréta elnök mellett, pergamenben a nejeik, rájuk írták, szálkás betűvel: Örülünk — Nagyon örülünk ... Miért? Még hisznek győzelemben? Hírnökben, aki félig-olvadt lábbal befut, s dadog a kancellárnak: Győztünk, Bonn megért egy misét! Zászlórúd-sort dadog az útfél, a zászlók dadognak s a szél; csak egy csiga szól rendesen s lekörözi Zatopeket. Reiner Kunze visszatérés Átlépve a nagy élmény határán, még az utazás néma köpenyében vacogva, baktatok ismét végig a városomon. Eloldja a reggelt a csöndtől. A cipők kopogása a közökben, a villamosokról fejest bucskázó csöngetés, az autótulajdonosok elegáns ajtócsapkodása, a locsolókocsik harmatillúziója az úttesteken — a város fölött a fáradtság harangját megvékonyítja. 1
