Irodalmi Szemle, 1967

1967/3

réit pl. első pillantásra műtermi alkotásoknak véljük, pedig kávéházban, váróteremben, vonaton, parkban fényképezte őket.

Növeli a hatást képeinek tónusgazdagsága. A fényt Tóthpál azonban sohasem öncélúan alkalmazza, hanem mindig a gondolatot hangsúlyozza vele. Ezt a törekvését kitűnően érzékelteti az úttesten áthaladó \ férfi képe, melyen az árnyék fokozza az érzelmi hatást. Ügy látszik, Tóthpál kerüli a formalizmust és a különleges technikák alkalmazását is. Becsületesen megbirkózik a feladatokkal, mert igényessége mellett fő törekvése az igazmondás, természetesen nem leíró vagy naturalista módon. Mondanivalójának erőteljesebb megfogalmazása

érdekében gyakran él sejtetéssel és jelképekkel.

Első önálló szereplését, az 1966 októberében, a Kultúrny život szerkesztőségében megrendezett kiállítását komoly előkészületek előzték meg. A fokozottan igényes válogatás után több, mint negyven kép reprezentálta az alkotót. E bemutatkozásnál főképp zsánerképek kerültek kiállításra, melyek legtöbbje a megismételhetetlen pillanatot rögzítette. Már ezt a kiállítást is elismerésként könyvelheti el Tóthpál Gyula.

Az eddigi sikerek még többre kötelezik, amit bizonyára őmaga is tudatosított. Éppen elég előnyt biztosít neki szorgalma, tehetsége és fiatalsága, hogy újra és újra kellemesen lephessen meg bennünket.