Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - FIGYELŐ - Egri Vikor: Mérni a mérhetetlent (Lengyel József összegyűjtött munkái)
felfedező Lengyel nemcsak történelemből és emberábrázolásból vizsgázik jelesre, de mint formaművész is kivívja elismerésünket. Mindenképpen helyes volt a gyűjteménybe belevenni a hat esztendővel ezelőtt Kínáról írott útinaplót. Egyik fejezetét tréfásan E. E. Kisch szerkesztő úrnak adresszálja — egy túlvilági Café Centrálba. A levél elején megjegyzi, hogy a „száguldó riporter“ 1933-ban megjelent művének, a China geheim-nak az adatai ugyan egytől egyig elavultak, ellenben a kitűnő könyv ma már pótolhatatlan forrásmunka azok számára, akik Kína egy már régmúltnak tűnő és eltűnő periódusát kívánják tanulmányozni. „Értéke ugyanaz és a múlttól való távolsága majdnem akkora, mint Goncsarovnak 1853-ban Sanghajról írt útilevele, melyet a Ballada Fregattban olvashatunk. Legfantasztikusabbnak látszó reményeid és vágyaid teljesültek — és mindazt, ami aljas, gonosz, imperialista elnyomó és prostituált volt Sanghajban, elvitte az áradat“ — jegyzi meg Lengyel. Nem vitás, hogy ez így van, ám a továbbiakban olykor kétségünk támad, vajon az új, népi Kínának az építés örömétől felfénylő, lelkes arca, ahogy Lengyel 1960 nyarán látta, olyan borútlanul tiszta maradt-e, a lenini eszmények szellemében ragyogó? Azt a rövid pohárköszöntőt, amelyet a búcsúzási banketten mondott, aligha fogadná ma a bankett házigazdája, Mao-Tun, Kína akkori művelődésügyi minisztere hasonló meghittséggel. Bizonyára nem volna ínyére, hogy a magyar vendég a színművészet, a festészet, a régiből kifejlődött monumentális építészet remekeiben látja Kína általános és sokrétű fejlődésének bizonyítékát. A mai helyzet ismeretében nem csodáljuk, hogy hat esztendővel ezelőtt Lengyel kínai íróbarátai a Szállnak a darvakat káros hatásúnak találták, mert „mit érezne a katona, ha azt mutatják neki, hogy míg ó a fronton életével védi a hazát, menyasszonya megcsalja egy aljas bujkálóval?" Elfogadhatatlan a Ballada a katonáról is, mert „muszájból és gyávaságból eredő hőstettet választ kiindulópontul — ez pedig éppenhogy ellentéte az igazi hősiességnek." És nem kap pardont az Emberi sors főhőse, hiszen fegyelmezetlen ember, akit kitesznek a munkájából, mert iszik. És a legnagyobb hiba, hogy mind a három film túl rettenetesnek mutatja a háborút. A tegnapi vélemények máig érő tanulsága: a békés együttélés lehetőségében nem bízóknak, a szocialista országok munkásegységét megbontani akaróknak nem a háború tüzében hamuvá váló humánum, sem nem az egyszerű, olykor hibát is elkövető, a szovjet valóságban élő ember lelki tisztasága, mélységes embersége a lényeges, hanem valami merőben más, ami még alaktalan és salakos, előttünk ismeretlen, de fenyegető és 'káros. Máskülönben igen érdekes, szemléltetőn találó mindaz, amit Lengyel a helyzetjelentésekben ír. Elemzései a kínai zenés-drámai színházról kitűnőek, és ugyanolyan plasztikusak, mint Obrazcovnak, a nagy orosz rendezőnek megállapításai ugyanerről a tárgyról. Összegezve elmondhatom, hogy az ismerkedés Lengyel József remélhetőleg még be nem fejezett, de a teljesség érzetét keltő eddigi életművével igen örvendetes és hasznos számunkra. Könyvkiadásunknak a jövőben fokozottabban kell figyelnie az új magyar széppróza sokat próbált, hányatott sorsú nagymesterének munkásságát. Egri Viktor
