Irodalmi Szemle, 1967

1967/2 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa (Magyarország): Írók, intellektuel-mozgalmak és az antifasiszta egységfront

Franciaország mellett Csehszlovákiában voltak meg leginkább a fasisztaellenes népfrontpolitika kialakításának lehetőségei. Az első világháborúból a két ország egymáshoz hasonló és viszonylag kedvező körülmények között került ki. A csehszlovák burzsoázia az államfordulat után az államforma strukturális felépítésében is követte Franciaországot; az ideál polgári demokratikus köztársaság volt. A hasonló kül- és belpolitikai helyzet a kulturális élet alakulásában is sok hasonlóságot teremtett. Bár az összehasonlító irodalom és művelődéstörténet feladata kideríteni, mi az átvétel, a .kölcsönhatás, s mi az azonos társadalmi körülményekből fakadó önálló, eredeti produktum a 20-as, 30-as évek nemzeti kultúráiban, így is megállapíthatjuk, hogy az összes európai kultúrák közt a francia és cseh kultúrtörténelemben lehet a legtöbb párhuzamosságot felfedezni. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy 1918—20 után a csehszlovákiai művészet és irodalom erősebb szálakkal kötődött a kommunista mozgalomhoz, mint a francia. A munkásmozgalom iránt érdeklődő értelmiségi mozgalmak motorja itt is, ott is az a nemzedék, amely a háború borzalmait átélve már a frontokon vagy esetleg a proletárforradalmiak barikádjain felismerte az oroszországi szocialista forradalom győzelmének jelentőségét. A különbséget azonban nemcsak az jelzi, hogy a francia kommunista párthoz vonzódó értelmiség vezetői, Henri Barbusse és Romain Rolland sokáig maguk is elsősorban általános humanizmusuk, háborúellenességük révén vállalták a harcot a munkásmozgalom mellett, míg a cseh és szlovák háborús nemzedék tagjai — St. K. Neumann, Hora, Oibracht, a magyarok közül Forbáth Imre s mások — ott vannak a CSKP alapítói közt, s a Neuman nevével fémjelzett ún. proletárköltészet körének fiatalabbjai is — Wolker, Biebl, Hoŕejší — mind aktív párttagok. A csehszlovákiai írók közül már a 20-as évek elején kommunistának vallják magukat az Aragon és Breton szürrealista csoportjának megfelelő, a „művészeti forradalom" minden anarchikus kísérletét kipróbáló ún. cseh „poe- tisták" is: Nezval, Teige, Seifert, Vančura stb., a velük művészeti és társadalmi nézetekben rokon szlovák DAV-isták: Urx, Jílemnický, Laco Novomeský stb. és a hozzájuk kapcsolódó, más művészeti ágak képviselői is.

A 20-as évek végén iá gazdasági válság és a munkásmozgalom felerősödésének hatására a középrétegek — köztük az értelmiség — balra tolódnak. A fasizmus hatalomra törése növeli a háborús veszélyt. A szellemi élet képviselőit ez új számvetésre készteti. A poetizmus elvont línizmusát, az irracionalizmusba forduló szürrealizmus absztraktizmusát felváltják az alkotómunkát dicsérő s a háborúellenességet, a szociális problémákat, a társadalmi osztályharcot kifejező irodalmi alkotások. (Nezval: Edison; Biebl: Nový Ikarus; Hora: Deset let; Forbáth: Mikor a néma beszélni kezd, stb.) Az anarchikus, az irracionalista filozófia misztikumaiba egyre inkább belemerülő francia szürrealista művészet „forradalmárait“ is a gazdasági válság, s a növekvő elnyomás löki a reális társadalmi problémák felismerése felé. 1929—30-tól a csoportot egyre többet zaklatják és üldözik. Georges Sadoult börtönre ítélik, Eluardnak tilos elhagynia Franciaországot, és a körükhöz tartozó festők képeit a fasiszták megrongálják.

1932. március 27-én Párizsban megalakult az „Association des Écrivains et Artistes Révolutionaires“ (A Forradalmár írók és Művészek Szövetsége). Főtitkár: Paul Vaillant Couturier, elnök: Romain Rolland. Programja: harc a fasizmus és a háború ellen; a Szovjetunió támogatása; az esztétikában: „a forradalmi humanista és realista művészet megteremtése“.

Az AEAR deklarációja hangsúlyozza, hogy szolidaritást vállal a kommunista párttal, de szervezetileg nem azonos azzal. Kapuit szélesre tárja, s tagjai közé fogadja párttagságra való tekintet nélkül mindazokat, akik programja lényegét elfogadják.

Alaposabb irodalomtörténeti kutatásra lenne szükség annak kiderítésére, hogy volt-e példaadó vagy kezdeményező szerepe a francia AEAR-nak a csehszlovákiai kulturális élet baloldali szervezeteinek kialakításában, s ha igen, milyen jellegű és méretű. Tény, hogy a 30-as évek elejétől a csehszlovákiai íróknak, művészeknek is volt egy felépítésében és funkcióiban az AEAR-hoz hasonló szervezete. A cseh Levá fronta (Balfront) az intelligencia széles rétegeit ölelte fel, s tagjai az egyes művészeti ágak szerint szakcsoportokba tömörültek. Az