Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - FIATAL ROMÁN KÖLTŐK - Tóth Elemér: 15 ciceró: petit, petit (novella)
vers újabb haladékért Majtényi Erik (Románia) Lila harag, fehér megértés keresztöltései között futnak el napjaim, és kicsinyes bosszúnak vagyok gyakran tűpárnája, a megbékéltség ritka keleti szőnyege ritkán süpped meztelen talpam alatt. Ma reggel is, hogy gyufát vásároltam (az öngyújtómat kiengesztelem majd e nyilvánvaló bizalmatlanságért), egy lány szolgált ki, addig sosem láttam a trafikban, és ö sem engem, akkor sem engem, amikor először nézett reám, nem engem, egy mozi plakátját látta, vagy a harmadik utcában a kirakatot, leomló selymet gipszmosolyú bábon, vagy egyebet, s az ember az ilyesmit a panaszkönyvbe nem írhatja be. S mentem az utcán, s azon gondolkoztam, hogy meg kellene szerkeszteni végre a színek nagyszótárát és a hangok katalógusát és az illatok új kritikai kiadását, s hogy pontos képlet nem csupán a másodfokú egyenletekre kellene, olykor akad megoldandó egyéb is, a szomorúság példának okáért. És villamosra szálltam, mint hajóra, és rezegtek az üvegablakok, s a bádogbordák zörögtek, amint terek öblén és házak szorosán vágtunk keresztül, s arra gondoltam, hogy a villanyórán, a végállomáson ott függ-e még a Jászon aranygyapja... S minden oldalról szétszórt hadirendben közelít az este, bekerített, s már haladékom nincsen, íme, bevallom, ma sem oldottam meg semmit vagy szinte semmit, ezt a néhány sort írtam le csupán, és ebben ígérem újra s félénken, hogy holnap ... fordított világ Már az feltűnt, hogy minden ágon egy-egy fehér holló tollászkodott, köztük elvétve baglyok, s egyéb veréb, de nem mondták neki, hogy nagyfejű, s egy alma a fájától messzire gurult, s láttam a kancsót, mely még mindig a kútra járt, pedig már régen eltörött, s láttam a kecskét, éhesen maradt, bár a káposzta elfogyott... Kissé furcsálltam mindezt, nem nagyon, hisz annyi mindent tapasztal az ember, s évei folytán a csodálkozásra egyre kevésbé hajlik ... Mégis hadd mondjam el még azt, amit saját szememmel láttam, és eskü alatt is tanúsíthatom: Láttam a fecskét, azt az egyet, amely tavaszt csinált, hívatlan vendéget, de nem ajtó megett, hanem az asztal mellett, s a néma gyermeket, kinek szavát az anyja elég tűrhetően értette már...
