Irodalmi Szemle, 1967
1967/2
Nagy József grafikái Nagy József egy nagyon szerény művészeti ág: a grafika művelője. Pozsonypüs- pökin él, műtermébe zárkózva. Társasága a képek, fekete-fehér pillanatfelvételek a világról. Pozsonypüspökin született 1926-ban, édesapja munkás. 1952-ben érettségizett Liberecen, utána Prágában és Pozsonyban végezte a Képzőművészeti Főiskolát. 1959- ben szerezte meg az oklevelet Vincent Hložnik tanítványaként a grafikai tanszakon. 1964-ben mutatkozott be a nyilvánosságnak első önálló pozsonyi tárlatán. Azóta társas kiállításokon szerepelt képeivel. Most is szülőfalujában él, s tagja a Szlovák Képzőművészek Szövetségének. Mond- ríant, Kleet, Bazovskýt tekinti elődeinek, tólük tanulta a konstruktív kifejezésmódot, amely az absztrakt művészettől eltérően a káoszban akar rendet teremteni, és a dolgok struktúráját keresi. Konstruktív jellegű tájképein nem a közvetlen környezet ábrázolás, a táj jellegzetességének megragadása a célja, hanem a tárgy fogalmának, hangulatának érzékeltetése. Néhány régebbi képén (Csendélet hagymával) kubista elemeket alkalmazott. Ezeket Braque-tól és Picassótól tanulta, és lépcsőként használta a konstruktivizmus felé. Bazovský egyszerűsége mellett Fulla színes könnyedségét is csodálja. Igazi példaképe mégis Barcsay. Az utóbbi időben egy másik kompozíciós módszerrel is próbálkozik: folthatások alkalmazásával. Itt különböző technikai elemek kombinációjával igyekszik hatást elérni. Ez a kifejezési mód erősen dekoratív hatású. Az absztrakt művészetet a maga számára nem találja alkalmas útnak. Mivel mindig van közölnivalója, kénytelen a modern realizmus eszközeivel dolgozni. Művészetének legfőbb célja: gondolatok közlése. Ö maga nem ítél: ezt a szemlélőre bízza, aszerint, ki mennyire érti meg képeit, ki meddig jut el a művész adta impulzusból fakadó asszociációs láncon. HALTENBERGER KINGA Nagy József: Mesebeli János (linómetszet)
