Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - FIGYELŐ - Julian Kawalec: Kettéhasadt élet
1960 egyik októberi vasárnapján történt ez, amely nekem, aki akkor már megyei ügyész voltam — mint ahogyan banálisan és naivul mondani szokták — mézesheteim egyik napja volt. Talán azon a napon, amikor tanárapósom autójával vasárnapi kirándulásra mentünk, Wojciech Trepa vádlottnak akkor kellett föltennie azt a végzetes kérdést, mert egyszerre, harminc év után nem birta elviselni 1930 júniusában elkövetett gaztettének terhét, amelyet nem szándékosan követett el ugyan, mégis gondosan előkészítve saját, a Trepa család és a Kotula család, sőt az egész falu életkörülményei által. S abban a pillanatban, amikor már egészen közel volt a révészhez, Sztefan Durajhoz, szólásra akarta nyitni száját, hogy feltegye a végzetes kérdést: „Tudod, ki ölte meg Karol Kotulát?“ akkor én talán az erdei tisztáson voltam, ifjú nőmet néztem, amint a füvön szökdell, néztem csodaszép lábainak karcsú vonalát, amint átlátszott a szoknyáján; lehet, hogy éppen akkor, amikor Wojciech Trepa föltette kérdését Sztefan Durajnak, talán akkor futott át agyamon a gondolat, hogy éjszaka mezítelenül látom lábait, és megérinthetem. Szemrehányást tehetnék tehát magamnak, hogy azon a kedves tisztáson kószáltam, hogy kissé később gondtalan sétára indultam az erdőbe, és túlzó fényűzés volt szép asszonyom meztelen lábaira gondolni; ámde a múlt terhét nem vethetem le vállamról úgy, mint ahogy az ember ledobja a gabonászsákot — begyakorolt mozdulattal, vállfordítással lefelé és oldalt; nekem is magammal kell hordoznom a múltat, saját múltamat, és a vádlott Wojciech Trepa múltját, minden falu múltját; s ha nem akarom elveszíteni önbecsülésemet, magammal kell vonszolnom ezt a múltat, és törekedni arra, hogy megértsem — hiszen ebben gyökeredzett Wojciech Trepa gaztette, aki kora ifjúságában csakúgy legeltette a libákat meg a kacsákat, mint jómagam, később hajtotta szántáskor a lovat, és még később csépelt is hadaróval. A különbség csak az, s ez az ő szerencsétlensége, hogy mindezt 23 évvel előttem tette. A bíróság nagyon rugalmasan tette fel a kérdéseket, amikor a vádlott vallomásában elérkezett ahhoz a beszélgetéshez, amelyet a révésszel, Sztefan Durajjal folytatott. Ez a párbeszéd kölcsönösen fontos volt, mert az utolsó tényeket és egyúttal a második gyilkosság okait gyűjtötték össze nagy gonddal — s ezzel a bírósági vizsgálat utolsó szakaszához érkezett, vagyis ahhoz az időszakhoz, amely közvetlenül megelőzte Wojciech Trepának, Józef és Katarzyna fiának második gyilkosságát. Nagyon fontos volt, mit felelt Sztefan Duraj, a révész a vádlott kérdésére: „Tudod, ki ölte meg Karol Kotulát?“ Azt felelte, hogy nem tudja, és semmi gyanúkeltőt nem észlelt 1930 júniusában a folyón, és Kotula valószínűleg akkor fulladt bele, amikor ő nem volt sem a parton, sem a bokrok mögött; de Duraj bizonyára csodálkozott, miért kérdezte őt Wojciech; csodálkozott, és le nem vette róla tekintetét, és Wojciech akkor értette meg, milyen fölöslegesek, értelmetlenek és veszélyesek voltak szavai. A vádlott megértette ezt és nyomban döntött, hogy megöli Sztefan Du- rajt, most, mielőtt elmúlna csodálkozása, Sztefan Duraj nyugalomban elgondolkodik az értelmetlen kérdésen, és arra az eredményre jut, hogy Wojciech ölte meg Karol Kotulát, annál is inkább, mert Wojciech a „megölte“ szót használta, mire Sztefan Duraj így felelt: — Kotula belefulladt. — Tehát a beszélgetés kezdetén Wojciech Trepa és Sztefan Duraj között először ilyen szavak estek: „Kotula belefulladt“, s csak azután nézte Wojciech arcát fürkészve, s ebben a tekintetében már átvillant a gyanú, hogy Kotula „csak úgy“ nem fulladt ,bele, hiszen a vádlott kérdésében a „megölte“ szót ejtette el. A vádlott a beszélgetés folyamán ugyan nem mondta, hogy ő ölte meg Karol Kotulát, de maga ez az értelmetlen kérdés, amely beteges gyanúból fogant, s az egész, furcsa beszélgetés arra indíthatta Durajt, arra kellett őt indítania, amitől a vádlott félt. A bíróság előtt világos volt, hogy a vádlottnak nem volt kitartása végigharcolni harmincéves harcát saját titkával, és hibát követett el, amikor feltette a kényes és merész, bár fojtott hangú kérdést, voltaképpen csak néhány szót ejtett el, ámde várható volt, hogy Wojciech kísérletet tesz a hiba helyrehozására, és helyrehozni csak úgy lehetett, hogy megöli a révészt, Sztefan Durajt, tehát másik gaztettet követ el. A második gaztettig történetünkben még két hónap van hátra, ugyanis ezt 1960. december 29-én követték el. Mint a vizsgálat bebizonyította, ezt a két hónapot a vádlott az alkalmas pillanat lázas keresésére használta fel, hogy Sztefan Durajt a legkönnyebben és legbiztonságosabban eltehesse láb alól. A tanúk, de maga a vádlott is megemlítették, hogy folyóparti sétái gyakoribbak lettek. A vádlott ebben az időben elhanyagolta gazdaságát. A teheneket megöregedett apja hajtotta ki a második lóhe- resarjúra, akivel a vádlott évek óta együtt lakott a nagy, új házban. 9. Abban a tágas, szép házban csend uralkodott, mert Wojciech Trepa, a jelenlegi vádlott gondolataiba temetkezett, a legrejtettebb gon
