Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - Petrőci Bálint: Mágneses rácsok 11.
— Nincs már mit megnyugtatnom... — Neked nem lett volna szabad megnősülnöd...! — Későn mondod! — Későn...?! Mégis igaz...?! — Nem volt kényszer, te is akartad! — Miért tettél tönkre? —• Nem válunk... — Ez rosszabb a válásnál! Halottnak lenni az élők kjözött...! — Halottnak? — Kiszáradt virág vagyok... — A legszebb korban vagy! Nincs miért keseregned...! — Melletted tíz évet élni annyi, mint mással ötvenet! —• Későn döbbentél rá... — Csak most jutott az eszembe... — Kár... — Nincs benned egy csöppnyi érzés sem?! Nem látod, milyen lettem, amióta háza jöttél?! — Neked valóban egyszer sem volt olyan gondolatod, hogy jó lenne újra szabadnak lenni? — Úgyis azt csinálod, amit akarsz! — Egyszer sem volt olyan gondolatod, hogy jó lenne, ha teljesen szabadnak éreznéd magad?! — Ha ez az egyedüli kívánságod, várd ki a halálomat! Aztán futhatsz a lányok után! — Jönnek ők maguktól is! — Én is úgy jöttem, mint a kezes bárány... — Minek emlegeted?! Ami már elmúlt...! — Levelet írtál... Gyere, szombaton esküszünk... És jöttem... Eljegyzésünk sem volt, meg se kérted a kezem... Pénteken vonatra ültem... Az állomáson vártál reám... A villamoson az ujjamra húztad a gyűrűt... És másnap... Istenem...! — Ne sírj! — Mondd, mit vétettem ellened?! — Hagyd abba a sírást...! — Miért kell ennyit szenvednem? Épp nekem...?! —• Ne sírj... Felébreszted a fiad...! — Hagyj... Nem kívánlak... — Semmi rosszat nem tettem... Hallod? — Hagyj... Nem kellesz... — Ne sírj... Már nedves a párnád... Hadd cseréljem ki... — Hagyj... Nem kellesz... Nem... — Nem érzem a szíved verését! Mi történt veled?! Hallod?! — Látni sem akarlak.. — Hívjak orvost? Felelj! Hívjak orvost?! — ...nem... nem kellesz... nem kellesz... Mért tartod a kezed a szíveden? Fáj? — Hol vagyok...? — Itt fekszem melletted! — Hol vagyok...? — A karjaim között... Ügy, mint régen, mint az első éjszakán..., amikor a villamosban az ujjadra húztam a gyűrűt... Emlékszel ,rá? Amikor a villamosban az ujjadra húztam a gyűrűt, és másnap az enyém lettél...! Nem érzel? Érezned kell! — Hol vagyok...? — Felébredtél? — Te vagy az...? — Én... — Nem lehetsz te... —i Szeretlek... — Jaj... Milyen fehér az éjszaka...! Vagy már virrad...?!
