Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - Petrőci Bálint: Mágneses rácsok 11.
Ez a legszebb és a legrettenetesebb! Nem árultam el titkunkat, s az asszony mégis kiolvasta a szememből, hogy idegent hordozok magamban. Sejti, érzi, hogy valami történt velem... Ha látnád az arcát... Nem, nem az arcát, csak a szemét, kérdő, vallató és jajve- .iszékelő tekintetét, magad is megsajnálnád. Nem lehetek boldog, ha másokat boldogtalanná teszek... Te boldog tudnál lenni, ha mástól kéne elvenni a boldogságot? A lányodtól... ...s a fiamtól! Rossz volt az apád, elment tőlünk...! Ne gondolj rá, nem érdemli meg... Te nem ismered a feleségemet... Hetekkel ezelőtt, amikor még nem ismertelek, azt mondta, az életét adná értem, •csakhogy egészségesnek tudjon... S egészséges, életerős lettem. S ha rájönne, mi szerettette meg velem újra az életet, elkeseredésében a halálba futna... Nem lehetek boldog, ha azzal mást megölök. ...és boldogtalanságra Ítéljem magam más boldogságáért? Helyes ez? így kell ennek lenni? Ha tudnám, hogy képes lenne vétkezni ellenem, nem érezném annyira bűnösnek .magam. De még arra is képtelen, hogy gondolatban megcsaljon... Akkor ismert meg, amikor kisemmizett voltam. Akkor szeretett meg, amikor min- ■denki elhagyott, s nem tudhatta még, hogy a bizalmatlanság légkörében talpra- ■állhatok-e újra. Mi történt velem, hogy egyszerre így beszélek?! Mit éreznék, ha én sejteném meg úgy a valóságot, mint a feleségem? Mert — ha nekem jogom1 van olyan élethez, amelyet élni tudnék, akkor neki is joga van olyan élethez, amelyet élni tudna! Nem tehetem boldogtalanná ezt az asszonyt... És a te férjed, érzi, sejti, hogy úgy szeretsz, mind eddig soha nem szerettél? Betörtem a ti életetekbe is... Nem rettegsz az árnyékomtól? Ott lapulok a szobátokban, az ágyatok körül set- tenkedek az odaadás pillanatában is, és nézlek benneteket, lesem minden mozdulatod, hallom a lélegzeted és rettegek attól a gondolattól, hogy esetleg megfeledkezel magadról, s a nevemet suttogod... Egy férfi nem szerethet két nőt... Egy nő nem szerethet két férfit... Fogd le a kezem, hogy ne írhassak tovább! Állj fel, és kiálts, bátoríts: A szerelem nem bűn... A szerelem sosem lehet bűn, ez a legszebb, amit az élet adhat az embernek...! A legszebb és a legrettenetesebb! Az ember megszokhatja a kettős életet, a képmutatást a munkában és az emberek -között, de amikor igaz érzésekről kell döntenie, nem lehet képmutató... Bocsáss meg, nem bírom1 tovább... A kezedben vagyok... Most már csak te segíthetsz rajtam ... Tépd össze, égesd el a leveleimet..., hogy ne érezzem bűnösnek magam... Megszakadt a vonal — Halló! Te vagy? — Te hívsz?! Nem hiszek a fülemnek...! — Mi történt veled? — Örülök, hogy a hangod hallom...! — Én is nagyon örülök... — Nálatok is süt a Nap? — Már napok óta borús az ég... — Tegnap nálunk úgy zuhogott az eső, hogy álig tudtam hazamenni, beálltam egy kapu alá... — Nem értem...
