Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - Petrőci Bálint: Mágneses rácsok 11.
Petrőci Bálint mágneses rácsok Otthon — Lefogytál... — Egy hete mást sem hallok! — Nem vagy beteg, s mégis...! — A hegyekben nem volt mellettem a gazdám, akinek a szeme hizlalt volna.... — Nem is engedlek el máskor! — Örökké melletted maradok, és kövér leszek, mint a török basa! — Miért beszélsz igy? — Ingerlékeny vagyok... — Korán reggel?... Mit csinálsz? Megint tornázol? Micsoda új szokás ez? Ott tanítottak meg rá?! , . i , —i Egy... kettő... egy... kettő... — Tornatanárnőt ne szerződtessek melléd? — Nagyszerű! Csak csúnya ne legyen! —1 Köszönöm szépen...! — Te ajánlottad! — Te tornázol! — Már azt sem szabad?! — Felőlem a mennyezetig is ugrálhatsz! Csak ki ne törd a lábad, mert azzal is nekem lenne gondom... — ...bal... jobb... bal... jobb..: Izomlazítás::: — Az öregúr fiatalítja magát? — Ki itt az öreg?! — Nézz a tükörbe! — Csak a halántékom őszül... — Mást nem látsz? — Ügy csillog a szemem, mint húszéves koromban... Mit sóhajtozol? — Amióta hazajöttél, csak magadról beszélsz! Még egy kedves szavad sem volt hozzám... — Reggel is szerelmet valljak? Nem elég éjszaka? — Nem ismerek rád... — Jó reggelt, feleség! Ma is szépen kezdjük a napot! Add gyorsan a reggelit, hadd fussak a hivatalba, nem szeretnék elkésni! — Ne tornázz annyit! — Adod a reggelit?! — Tessék... Mostanában nagyon sok a munkád... Reggel sietsz, és késő este térsz haza... — Szólj a főnökömnek! Panaszkodj, sírj előtte! Ha felidegesít, onnan is megszököm...! — ...és hová mennél? — Nem tudom...
