Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)
látod-e a gyerekeidet, Štefan, magas a torony, már nem sírnak, a húst bámulják, a kolbászt, hiszen éhesek, ordítsatok, gyerekek, ordítsatok, mert éhen maradunk, verekedjetek, gyerekkézre nem kovácsolnak bilincseket. írjad, Čikit, Ondro, csinálj rendet a kapunál. Nincs már itt Nyikoláj, itt a fekete ember parancsol. Disznó ... cirka száznyolcvan ... a teknőben, az százötven... kolbász, mondjuk húsz szál, szalonna kettő meg kettő, az négy oldal... jól ellátta magát, húsz kiló cukor, huszonöt darab szappan, nyolc doboz mosópor meg egy jó tarisznya kávé, jól ellátta magát... Bab ez, elnök elvtárs ... Jó tarisznya kávé, ha mondom ... A kerítésen egyre cserélődnek a fejek, hol Ondro, a csendőr rebbenti el őket, hol meg- únják, és maguk mennek el. De jönnek helyettük mások, most valamennyi fej a kerítésre szűrődik, sok még nem látott kávét, ma sem lát, Perunfalva kíváncsi, nincs itt semmi újság, ha valaki születik, ha valaki meghal, vagy ha ég valakinek a háza, Perunfalva mindig összefut, kávét nézni még egyszer se futottak össze, s babból keresztelt kávét látni már sose jönnek össze. Perun udvarán tűz van, Perun gazdaságát viszi a víz, a perun- falviak eljöttek megnézni, félnek, hogy megperzseli őket, ezért nem oltják, félnek, hogy megfulladnak, ezért nem ugranak a kerítésből az örvénybe. Jó tarisznya kávé, így írták az újságok is, az emberek elhitték, éppen csak a kávét nem látta senki. Minden perunfalvi fej oda van tűzve a kerítésre, minden perunfalvi láb ott áll a ragadós aszfalton, benne hagyják gyáva lelkűk nyomát, azon az aratóünnepségen, amit az én udvaromban rendeztek a járási urak. A lakodalmunkon Biblická volt a násznagy, okosabban beszélt, mint a pap. A perunfalviak a nagy eszéért bírónak választották. Biblička kezében megöregedett a bírói bot. Biblička már régóta nevetség tárgya. Nincs már Perunfalván bírói pálca, mert eltörték. Nincs rend Perunfalván. Űj pálcát kell kerítenünk. Mind itt vagyunk, emberek? Az elöljáróság hiányzik. Čikit az udvaron. Már rég nincs ott. Megszökött a hátsó kerten, és elbújt az irodában. Hát a többiek? Čikit a fő ... Ügy tesznek, mintha nem tudnák, mi történik. Mindnyájan tudjuk, hogy akire ráteszik az ujjukat, ahhoz beállítanak. Nem igaz, bíró? Azt vitték el a németek is, akire te rámutattál. Hogy nem némulsz meg, te nagypofájú, olyan bírónk, mint amilyen Biblička volt, sose lesz többet. Hála istennek! Hahaha! Hol vagy, Biblička, mért nem véded magad? Hé, Biblička, hova tűntél? Én láttam, amikor a fekete kendők közé húzódott. Megsértődött a hangtól. A fekete szoknyák alatt keressétek, mindig oda bújt. 0, emberek, milyen ostobák vagyunk, ostobák, ezekkel a hajcsárokkal kellene szót értenünk, nem a bírót gyalázni. Ez nem szép. Hé, hallod, te fekete, mondd már meg végre, voltál-e vagy sem a Perun pincéjébe zárva? Kivel, s mit jöttél tulajdonképpen elszámolni? Mondd csak, hogy is volt a partizánokkal az Irtványon? Hogyan rekvirál- tál nekik birkát? Mit vétettél Nyikoláj ellen,, miért záratott be? Inkább azt mondja meg, hogy az apja alá- írta-e már ... A Staškók proletárok, nincs azoknak nad- rágszíjnyi földjük se. Azért ért ennyire a gazdasághoz, hahaha! Imádkozzunk, emberek, ne járjon a szánk, Perunnal együtt elvisznek mindnyájunkat. Azt akarod mondani, hogy mindenünket elviszik, hahaha, tőlünk már nincs mit vinni. Fogjunk össze, erősebbek leszünk ... Te ostobák ostobája, ki az erős ma Perunfalván? Franz Čikit az erős ... Övé a hatalom ... Hivatala van ... Meg telefonja is ... A szövetkezetben majd mind egyenlők leszünk. Persze, csupasz fenékkel... Egyenlők...? Majd ha meghaltunk, fiam,, csak holtunk után ... Mért akarják akkor, hogy dolgozzam? Ha többet dolgozom, megint csak nekem lesz több. Irigykedtek majd rám, ezek meg eljönnek és. megint elviszik. Ha Čikit akarja . . . Čikitnek nincs hatalma. Már hogyne lenne, hisz megválasztottuk. Megválasztatták velünk, hogy megvédjen bennünket, azért választottuk, hogy bátor legyen, hogy mindnyájunk helyett legyen esze, hogy mindnyájunk nyelvén szóljon. Elnökök, hogyan védtek ti minket? Soha többet nem fogok senkit választani. Mindnyájan gyávák vagyunk, bátortalanok, ujjunkat sem merjük mozdítani. Ha ma ezt nem tették volna meg Perunnal, szidnánk az elnököt, s holnap magunk hívnánk ki őket.
