Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - FIGYELŐ - Ladislav Ťažký: Az udvar bevétele (regényrészlet)
kéz markolássza a lábát, Domina szeme más, mint a lányé ott a legelőn, bár ez is, az is a tisztességét siratja, a hős a hegyen terpeszkedik, a feleségem, a bolond Domina, tenyerével tisztogatja a cipőjét, a hős, aki bevette a búzahegyet, tiltakozik, megint elült a zaj, Domina tenyere felsértette a cipőjén a kakasbőrt, a kacsa éhes, trágyalétől mocskos, a kacsának egy percnyi nyugta sincs, az örökírót sem ismeri, az egyenruhát sem tudja megkülönböztetni a civiltől, a kacsa kiabál, a sár cuppog, nem szabad, kacsa, a kakas kukorékol és a kacsa fejét csípdesi, nem azért, mintha jobban tudná a rendet, hanem azért, mert ő az erősebb, mert kard van a csőrén. Csitt, kacsa, ne kiabálj, lovag, ne feszíts ott a szemétdombon, a gazdasszony, a gaz- dasszonyunk szólni akar. Fedor! Fedor, fuj, vén bolond! Szégyelld magad, szégyelld magad az emberek előtt... Itt vagyok, Domina, elkapom a kezét, ne bolondozz, Domina, ne hagyd, hogy kinevessenek, gúnyt űzhetnek belőlünk, nézd, milyen sokan vannak, hány fej van a kerítés léceire túzve, hány szempár mered ránk, egy szem se rebben, a vadak karóba húzzák az ellenség fejét, Domina, legyen eszed, bámulnak ... Kirántotta magát a kezemből. Hagyj békén, betyár! Fedort, Fedoromat akarom. Fedor .. . Azt mondtam, hogy még nem sírok, de már nem igaz, most már sírok, mi történt, Domina, lám, az asszony nem ismeri meg az urát, sírhatok én, úgyis késő, itt sírni sem elég, tönkre tették az asszonyt, az asszonyomat.. . semmirekellők! írd csak, örökíró, semmirekellők, nincs már, nem lesz már feleségem, sem nappal, sem éjszaka ... nem nézem, nem nézhetem, ezek között az emberek között megbolondulok, futok, ebben a szempillantásban magam is meghibbantam, nem akarom őket látni az udvaron, a kerítésen, szaladok a tehenekhez, a lovak nyakát simogatom, itt se bírom ki, visszamegyek az udvarra, ide-oda ténfergek, keresek valamit, amit kézbe kaphatnék, a kezem az eszem utasítására vár, de az eszem teljesen meghibbant, a karom ideges, remeg a türelmetlenségtől, az eszem nélkül is elkövet valamit. Türelmetlen vagy, félszemü, látod, hogy fogom a fejem, félsz tőlem egy kicsit, magam is félek magamtől. Eszem, mi lesz? A kéz türelmetlen, hallod-e, miket lefetyel az a sok nyelv a kerítésről? Várj, kezem, várj, mindig szívesen vártál, pihenj csak. Hallgasd a nyelveket a kerítésről. Férfi vagy-e te, Fedor? Tesz, tennie kell valamit!!! Bolond volna, ha semmit se tenne. Égbekiáltó bűn. Tirhuljatok Perun udvaráról, már mindent összekapartatok . . . Tévedsz, szívesen elfogadnám, ami Perunnak megmaradt. A seprűt, itt felejtették a seprűt, hahaha! Meg a ganéjt... Azért még visszajönnek, te fogod felhányni. Vagy te ... Vagy Perun. Majd bolond lesz. Hol a fia? Hiszen Perunnak fia is van, nem is egy. Perun fia nincs itthon ... Štefan egy beszari alak, bemenekült a templomba, a toronyba, akárcsak a németek elől, a németek Perunnak szegezték a géppisztolyt, Štefan meg ott kuksolt fenn a toronyban. Okosan tette. Lehet, hogy fel akarja kötni magát... Akasztott ember nem harangozik. Előbb meghúzza a harangot.. . Bolond beszéd. Megint meg akarom fogni Dominát, beszélni akarok vele, de már nincs esze, csak ereje van, az eszéből semmi, de az erejéből maradt még egy kicsi, valami borzalmas erő, fel akar mászni az autóra, ujjai a kövér zsákokon csúszkálnak, töredezik a körme, visszahull, odaüti az arcát, csupa mocsok, homlokáról a szájára csurog a vér, haja szürke fátyolként lebeg a szeme előtt, nem látja, hogy a kis fekete doktor nem receptet ír a számára, hogy az örökíró ideiglenes recept szerint ír, hogy orcánk verítékét írja, hogy mindent fel akar számítani, a toll átlyukasztotta a papírt, Domina megbökte a doktort. Doktor úr, doktor úr ... asszonyok, doktor úr... menekül, Fedor menekül előlem, fél tőlem az én Fedorom, nem akar engem, nézzétek, asszonyok, nézzétek Fedort, akkor nem szégyellte magát... Szégyenkezei, Fedor, add a kezed, Fedorom ... Nem megyek, nem megyek hozzád, félek tőled, mama, maga menjen hozzá ... hiába bújsz, Fedor. Látjátok, asszonyok? Előlem bújik, látom én, hogy fiatallal hál, még tizenhat éves sincs, fuj, Fedor. . . még tizenhat sincs, és már . .. istenem, doktor úr, én fiatalabb vagyok, miért kell nekem férjhez mennem? Anyám akarja, apám akarja . . . csak anyám akarja, Fedor, hogy hozzád menjek, ne szorítsd úgy a karom, nem akarom, anyád akarja, kettétörsz, Fedor, vékony a derekam, szétszakítasz, kérlek, Fedor... nem akarom, én félek tőle, F'edor, tönkre teszel, Fedor, találj magadnak öregebbet.. . elmegyek szolgálni, a szolgálónak jól megy a sora, a szolgáló jóllakik, Fedor . . . Asszonyok, néz-
