Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - Petrőci Bálint: Mágneses rácsok (elbeszélés)
Petrőci Bálint mágneses rácsok Üres pohár — Már tíz éve, hogy együtt élünk ... — Szépen mondod: együtt élünk! — Olyan vagy, mint a fanyar birsalma... — S hogy becéznél? Birsalmácskám? Ez hozzád illene inkább! Női név! És nem is csúnya... — Mondd, ki bírná ki, akár egy évig is, a te hangulatváltozásaidat?! — Ok nélkül semmi sem történik... — Nincs kedvem veszekedni veled... Elfelejtetted, hogy ma ünnepeljük házasságunk évfordulóját? — Szépen ünnepeljük! A gyereket aludni küldtük, mi meg a konyhában csücsülünk, mint a vének, bort iszunk, s az év végi leltárt készítjük... — Mit akarsz most leltározni? — A futó időt. — Sajnálod a velem töltött éveket? — Én csak magamat sajnálhatom ... — Rosszul élsz talán? — Megvan mindenem! Bútor, ruha, hús. — Ha nem lennék melletted, semmid se lenne, mindent eltékozolnál! Kölcsönökből élnél, mint amikor megismertelek! — Egészségedre. — Ne igyál annyit. Ha iszol, mindig olyan szomorú és vad vagy ... — Az apám is biztosan szomorú lenne, ha annyit inna! — Neki nem szabad, tiltja az orvos. .. — ... és az anyám is. — Az anyád? — Már ötven éve élnek együtt... — Örülhetsz, hogy még élnek! — Mit gondolsz, mi tartja őket össze? — Nem tudnának egymás nélkül élni... — De mi tartja őket össze? A szokás vagy a szerelem? — A megszokás is szerelem ... — De sok árnyalata van a szerelemnek! Van aki a szép kék szemekbe, a másik a pénzbe habarodik bele... — Tudod, hogy mit szerettem meg benned? — Tíz év után végre elárulod a nagy titkot? Ha eddig nem mondtad ki... — Félsz, hogy varázsát veszti a szó? — Ha a titkoddal csalódást okoznál, tartsd meg inkább magadnak ... — Az anyámat szeretem benned ... — Az anyádat szereted bennem?! — Csodálkozol? — A legjobbkor mondod! — Nem érzed, hogy ez így nagyobb, tökéletesebb szerelem? — Már nem tartasz a feleségednek? — Nem értesz .. . — Nagyon is jól értelek! Tíz év után egyszerű mama lettem?! — A fiam anyja vagy! Nem szeretnél olyan lenni, mint az anyám? Amikor megismertelek, állandóan azt vizsgálgattam, tudnál-e olyan lenni, mint az anyám ... — ...aki már ötven éve él az apáddal? — Ahányszor láttalak, ahányszor találkoztunk, a szemedből, kezed simogatásából kiérez- tem, nem lehetsz más! Olyan vagy, mint az anyám, aki jóban-rosszban kitart a férje oldalán ... — Erre gondoltál? — Erre... — S nem az anyádat szereted bennem? — Az anyámat látom benned... — Nem vagyok az anyád... — Tudom ... — A feleséged vagyok ... — Nem kételkedem benne ... — Most viccelsz? — Sosem voltam viccgyártó, semmi érzékem hozzá. — Inkább viccekkel szórakoztathatnál!
