Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)
ANNA: Igazgató kartárs, elmehetek répáért? GROSS: Hogyhogy? BALÁZS: Minden csak szóbelileg és arra föl történt, hogy az igazgató kartárs megígérte az utasítás utólagos jóváhagyását. GROSS: Az utasítást tehát utólagosan nem hagyom jóvá! ANNA: Igazgató kartárs, elmehetek répáért? BALÁZS: A ptidépé bevezetése teljes ütemben folyik, s természetes, hogy az ön jóváhagyása nélkül is folyni fog!(Annához) Fusson! (Anna azonnal abbahagyja a fésül- ködést, és a hátsó ajtón át távozik.) GROSS: Akkor az egész esetről jelentést teszek a feletteseinknek. BALÁZS (nevet)-. Hallod, Kutos? Ő nem tudja, hogy fent mindenki ptidépé-párti! GROSS: Ha ptidépé-pártiak, miért nem adnak ki hivatalos utasítást a hivatalok számára, hogy vezessék be a ptidépét? BALÁZS: A biztonság kedvéért. Ha a ptidépé beválik, még mindig elég idejük lesz, hogy saját érdemükként tüntessék fel, ha meg nem válik be, akkor elhatárolhatják magukat tőle, s a bűnösök a lenti szervek lesznek. GRSOS: Ne haragudjon, de saját .magamat csak nem fogom elárulni. BALÁZS: De el fogja! GROSS: S hogyan akarja ezt elérni? BALÁZS (felmutatja Kubs füzetét): Látja ezt a füzetet? Nem sokkal előbb az ön jogtalanul kiadott utasítására hitelesítették. Az anyagbeszerző osztály ezt a füzetet egyáltalán nem vezeti, ezek szerint a füzet az ön magántulajdona. Tudja, mit jelent ez? A hivatali hatalommal való visszaélést. GROSS: S ön nem fél a következményektől? BALÁZS: Kubs, félünk vagy nem? (Kubs taga- dóan int) Persze, hogy nem. Ha az emberről van szó, nem riadunk vissza semmitől! GROSS: Hiszen azt az aláírást ön erőszakolta ki tőlem. BALÁZS: Én? Nem emlékszem — GROSS: No, hát amikor azzal az átkozott pecsétnyomó-históriával példálózott! BALÁZS: Arról én a maga helyében inkább nem beszélnék! GROSS: Miért nem? BALÁZS: Hogyan, hát nem érti? Ezek nélkül az összefüggések nélkül azt állíthatná, hogy a füzet hitelesítésére az az őszinte igyekezet vezette, amellyel hivatalnokaink munkáját akarja megkönnyíteni, — ami ugyan még nem mentené fel önt, csak humánus színezetet adna tettének, — de ha a pecsétnyomóra hivatkozik, azzal beismeri, hogy az utasítást hitványságból, félelemből adta ki, csak azért, hogy a pecsétnyomó körül felmerült jogos kérdéseket elhallgattassa. Ellenkező esetben viszont, ha az ön által kiadott hitelesítési utasítás nem létezne, úgy tehetne, mintha a pecsétnyomót valóban hivatalos okokból hordta volna haza, de az utasítás aláírásával mintegy nyíltan beismerte, hogy bűnös a pecsétnyomó ügyében. S ilyenféleképpen, amint látja, a két bűn olyan eredeti módon kapcsolódik egymáshoz, hogy az egyik többszörösen hatványozza a másikat, s azoknak a körülményeknek a nyilvánosságra hozatala, amelyekről azt hiszi, hogy enyhítők, senkit sem hagynak már kétségben az ön cselekedetének igazi indítékai felől. Nos? Megegyezünk? GROSS: Jól van, lemondok — BALÁZS: Csakhogy pont azt nem akarjuk! GROSS: Akkor hát mit akarnak? BALÁZS: Hogy aláírja az utólagos utasítást a ptidépének hivatalunkban történő bevezetésére és használatára. GROSS: De hiszen azt mondta, hogy a ptidépét az én utólagos utasításom nélkül is bevezetik — mire kell ez akkor mégis? BALÁZS: Az már a mi dolgunk. (Hosszú szünet) GROSS (halkan): Azt hiszi, hogy a ptidépével valóban pontosabbak lesznek a hivatali érintkezés formái? BALÁZS: Örülök, hogy szóváltásunk végre tárgyilagos mederbe terelődik. Kubs, adj az igazgató kartársnak egy kis tejet! (Kubs odanyújtja Grossnak Hana tejesüvegét, Gross gépiesen iszik) Hát ide figyeljen: ön tudja legjobban, mennyi meg nem értést, feltételezett méltánytalanságot és igazságtalanságot képes magában összpontosítani a természetes nyelv egyetlen mondata is! Hiszen a természetes nyelv teljesen pontos és világos hivatali fogalmaknak, mint mondjuk, az „intézkedés“, olyan helytelen, hogy úgy mondjam emocionális árnyalatot kölcsönöz, hogy ez a hamis árnyalat képes teljesen elferdíteni ezeknek a fogalmaknak ártatlan és túlnyomó részt emberséges tartalmát. És most mondja meg, de őszintén: van-e a maga számára valamilyen árnyalata például a „mutarex“ szónak? No, látja! Paradoxmód éppen a mesterséges nyelv külső és látszólagos ahumanizáltsága biztosítja a szó valóban humanista funkcióját! Ha a ptidépét bevezetik, senkinek sem lesz már olyan hamis érzése, hogy ott éri méltánytalanság, ahol éppen ellenkezőleg, segítenek neki, s éppen ezért mindenki sokkal boldogabb lesz. (A hátsó ajtón át visszatér Anna, kezében zacskót tart, benne dió. A zacskót táskájába teszi, leül, és ismét fésülködni kezd. Szünet) GROSS: Meggyőzött. írja meg az utólagos utasítást a ptidépé bevezetésére hivatalunkban, és hozza ide aláírásra. BALÁZS: Boldogok vagyunk, igazgató kartárs, hogy végre megértette a kor parancsát. Előre örülünk az ön körültekintő vezetése alatt elérendő hivatali munkasikereinknek. (Balázs papirt vesz elő és Gross elé teszi) Itt a kért utasítás. (Gross aláírja. Amikor végez, Balázs és Kubs tapsolni kezd, Gross szintén összeveri néhányszor a tenyerét, aztán valamennyien kezet adnak egymás
