Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - Bihari Sándor: Versek - Akác István: Versek
így dolgozom szétszakadt szonett Hajnalban a második emeleten az öregasszony kongatja a radiátort. Fél nyolckor az erkény alatt dühöngni kezd a motorkerékpár, sokáig nem hagyja abba. Aztán folytatódik. Egy kontinens csücske felrobban, és rángani kezd az idegekben. Ujjak marnak a hosszúsági s a délkörökbe, megcsavarodik az idő, irtózatosat pendül. így dolgozom. Behallatszanak verseimbe. seb nélkül Csak arra vigyázz, csak arra, a gondolat ne kapjon sebet, gondold bele a falba, tüzét fújja a leheleted. Majd el fogsz pusztulni rendre, kövek, vizek közt meg nem sirat, nem lesz könyörtelen se, csak seb nélkül az lesz, aki vagy. példaképem Talán legjobban a Nagy Példát fájom, aki glóriás, bölcs, nemes fejét rekedt bivalyként forgatja a lápon, és mindent-halló füle pírban ég. Izzó taplót tettek szent fülébe, de neki ez kevés: neki szüzektől gyújtott máglya kéne, mert Herkules-líráját vadul rázza a végelgyengülés. Ha fölmutatja hű plebejus-öklét, ragyog, akár a nap, mikor szidollal ékesíti be egy űri pillanat. Szokott szövegét dühvei prédikálja; úgy vádol, hogy tagad. Ö, életében megdicsőült hősünk, — ki közöttünk marad ... Szobor ő, aki úgy szállt a magasba, hogy lába alatt nincsen talpazat. Megtép kedvemben, húsomban a zagyváit idő; a hőség növeli s megöli hősét, aztán a leveleket kicifrázza a záporok tatárjárása. Őrjöng a gyümölcs a lombban. Agyam szorong s kitágul, ráforr, nyílik a végletek kutyaszája. Csak te állsz biztosan a nyárban, ha megjössz, életem egyensúlyául! Mondatot raksz elém, pontosat, mozgásod sátort teremt, komoly méláz irtózatos fényt visszaverik, [leid Tenyeredtől a félelem lelohad. Bihari Sándor Magyarország költöző szerelem Bánatomban még bort sem ittam, amikor elhagyott. Kezem rácsán az eget néztem, tűzfalat, csillagot. Bánatomban még bort sem ittam... Riadt pénzem sem táncoltattam ... Néztem szótlanul, szelíden, ahogy tünde vadmadár-jajjal száll a költöző szerelem. Akác István Magyarország
