Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - Forbáth Imre: Versek
Vénusz kilép a habokból £des őrjöngés és furulyaszó Tölti be a nyári éjszakát Kéjesen mint a kancanyerítés Énekelném barna combjaid ó Josephin! De sajnálatosan berekedtem S agytekervényeim tótágast hiába állnak A köpőcsészéből nem nő tulipán Ctalódnak akik csodákra várnak Rothadt halat esznek szegény embertársak S márványvályúnál zabái a kövér ökör: Első díj a gazdasági kiállításon Ez csak több mint a művészet öcsém! S a költő a legszomorúbb állat E barbár butasággal ékes földtekén Malasztos dallal balga dalnokok Hirdetik mily dicső e világ Szörnyszülöttek és hermaphroditák Kórusban zengik honfibánatuk nocturno Patkányméreggel el nem veszejthetők Mert örökéletűek mint a kő a szél... Az ősiszapban nevetne az amoeba látná bús torzulásunk ... mozink s rádiónk Dacára ó Eulália mily rondák vagyunk! Sürgősen elmeorvost kéne hívni Előrehaladt immár elmelágyulásunk Bámuljuk mázolóink tarka vásznait Holott táncosnőnk hamvas Ulepén Piros rózsákat szebben főst a szifilisz — Ö jaj! mit vétettem én Hogy embernek köll csúfolnom magam? Nem érdemes ó hidd el édeseim Minek ez ádáz túlerőltetés? Elmúlik minden mint az éjszaka Álmok és átkok mint az árnyék tűnnek A hűvös hajnali szélben Száll már a dal: egy sötét liliom Majd megszólalnak a harangok Mint nagy imaginációk. az éjszaka félelme ellen ugye jó költőtársaim üstökösök farkán csücsülni holdról hullt szikrákkal messzi repülni ábrándok kék búzavirágját hajunkba tűzni? az éjszaka félelme ellen jó az álmok kék barlangjába bújni künn viharok kerengenek jaj kinek arcába harap a valóság! künn fékcsikorogva őrült vonatok futnak — jó annak ki már beérkezett! modern kentaurok a város bozótjában vadul tanyáznak förtelmesen szép nyerítésükkel felébresztjük az álmos városatyákat sörényét rázza a költőparipa: a szüzek szívén jégrianás a tátott szájakba mágikus pecsenye száll — ott ülünk: a kávéház misztikus zaja zúg szárnysuhogva nagy angyalok jönnek kenegetni szívünk fekélyét — jösztök, hát jösztök dalnokok mámorosán ennen énekünktől kerengjünk a művészet tüzei körül. Forbáth Imre
