Irodalmi Szemle, 1966

1966/6 - FIGYELŐ - Kövesdi János: Néhány megjegyzés Bertha Bulcsu prózájáról

sejtető hangulatokat a szigorúbban körülhatárolt egységes történet szorítja háttérbe. Témája: a mai magyar falu.

Krizek Jánost kinevezik egy dél-magyarországi egyesített termelőszövetkezet üzemegység-vezetőjévé. Az egyesítés kibillenti a falu népét az 1956 óta csaknem visszanyert egyensúlyából. Az emberek nem akarnak munkaegységért dolgozni, lelkűket megmérgezi a gyanakvás és a hitetlenség. S ekkor jön Krizek János, és határozott, kemény fellépéssel jó három hónap alatt „visszaadja“ az emberek hitét. „A termelőszövetkezet ügyei nagyjából rendbejönnek“ — ahogyan az író mondja.

Természetesen ez a témavázlat leegyszerűsített, de úgy hiszem, elég ahhoz, hogy érzékeltessem vele az ellentmondást a regény konfliktusa és a konfliktus feloldása között. A regényben felvetett problémák sokkal súlyosabbak annál, mintsemhogy azokat egy Krizek János ilyen könnyen megoldhatná. Pontosabban: nem elég motivált a falu életének harmóniáját visszaadó konfliktusfeloldás, túl olajozottan működik Krizek rendcsináló gépezete. Abban, ahogyan a „keseredett“ Krizek fenegyerekesen berobban a faluba, és nyers fölényességgel lefegyverzi a gabonatolvaj és gyújtogató kulákcsökevény Szlanák Lajost és segítőtársait, s ahogyan megfejti „a falu titkát“, leszámol a negatív jelenségekkel, van valami romantikus íz. Ezt az érzésünket még csak fokozzák az olyan bizarr „kellékek“, mint a „szellemapparátus“ és a falu meztelen őrültjének a szerepeltetése. Krizek János először álmában találkozik a két lábon járó füstkutyákkal, majd látomásai vannak. A kutyák „szellemparancsra“ gyötrik Krizeket. A földöntúli erők működtetésével egy önálló cselekményszál alakul így ki. Véleményünk szerint a szellemepizódnak nincs a regényben funkciója, az csak megbontja a reális cselekmény egységét.

Bertha regényének azonban nagyobbak az erényei, mint a fogyatékosságai. Erényeit leginkább határozott társadalmi elkötelezettségében, erős szerkezetében, a részletek hitelességében és frappáns dialógusaiban jelölhetjük meg. A cselekmény meglepő fordulatai frissé, sodróvá és érdekessé teszik a regényt. A fiatal író mestere az atmoszférateremtésnek. Különös, feszült lelkiállapotba hozza az olvasót már a regény elején. A feszültséget a valószerűen felépített konfliktusok kiélezésével később is meg tudja tartani, sőt tovább fokozza.

Bertha lényeges társadalmi problémákat vet fel regényében. Szenvedélyesen kutatja azokat az okokat, amelyek közvetett vagy közvetlen előidézői az ellentéteket szülő torzulásoknak. A kommunista Preiszler kovácsmester így vitatkozik Krizekkel: „Ha nekem azt mondja az államom, hogy egyesíteni kell a tsz-eket, s megmagyarázza, hogy miért, akkor én támogatom! Csakhogy itt nem magyaráztak semmit, s még a kommunistákat sem győzték meg a határozat helyességéről.“ A regény alakjai életszerű, szenvedélyes cselekvő hősök, akik a maguk módján mindenképpen meg akarják ismerni az igazságot. így lesz regénye figyelemreméltó alkotás.