Irodalmi Szemle, 1966
1966/6 - FIGYELŐ - Jaroslava Pašiaková: Sánta Ferenc: Az áruló
dórt a kósza gondolat — a hegyek alatt sorompót nyit a reggel). Csak a honi föld, a régmúlt emléke visz- szasiratásában érezzük az élményanyag erejét, itt meggyőző a költő, bár mondanivalójának hitelét itt és másutt is gyakran lerontja egy-egy rosszul választott szó vagy szófordulat, rím vagy a képzavar. (Pl. Elém virágszirom tolódik 15. o., vagy: Vörös hajában, nyűtt szemében elmerültem — 28. o., vagy: magasra zárom szobám ablakát — 20. o., vagy: s elindulok arra, hol a füzek — széles utat nyitnak a földpályán, vagy: holnap-tegnap, tüze közepébe, vagy: A morva mezők telt emlője vagyok — 77. o. stb. Szerelmi lírájában van szenvedély, de érzelmi skálája ezen túlmenően eléggé szegényes. Alaptónusa a boldogságot kutató-kereső nő vágyakozása, csalódottsága és ismételt magára találása. A válogatás javára írhatjuk, hogy szinte egytől egyig kiestek a kötetből azok a sajtóból ismert versek, amelyeket elöntött a művészi transzformálás nélküli túlfűtött érzékiség. A naturalizmus nyomait azonban felfedezhetjük például a Látod, eljöttem című versben (23. o.). Mind a három ciklusnak van néhány viszonylag jól sikerült, bár nem hibátlan verse. Ilyen például az Orgonám, A Tátrához, Vallomás, A múzsához, Petr Bezruč. Csakhogy ez kevés ahhoz, hogy elkendőzze a költői erudí- ció szembetűnő hézagjait. Moyzes Ilona nem halad a gondolati líra csapásán, s annál inkább elvárnánk a jobb formakészséget. Ennek híján ugyanis versei — ahol csak nem menti meg őket a szerző helyenként felcsillámló ritmusérzéke — elszürkülnek, akár kötött, akár kötetlen formában íródtak. Önvallomásainak sekélyessége sem valamiféle érthető és elfogadható női szeméremérzettel, vagy a tudatos törekvés hiányával magyarázható, sokkal inkább a „mélytengeri áramlatok“ vizsgálatának felszíni és ezért hatástalan módjával. S ezen túlmenően — (ami a legfontosabb) — verseinek zöméből hiányzik az a definiálha- tatlan szikra, amely a szép szót költészetté dúsítja. Megkésett kötet ez, amelyen messze túlhaladt költészetünk élvonalának fejlődése. Mégis, minden komoly fenntartásunk ellenére, azon a véleményen vagyunk, hogy az Osztravai dalok szerzője elismerést érdemel, mert új, ismeretlen területet próbált látókörébe befogni, s ezzel hozzájárult irodalmunk tartalmi horizontjának szélesítéséhez. S ez okulásként szolgálhat... Sánta Ferenc: Az áruló A Kortárs idei 2. és 3. számában közölte Sánta Ferenc legújabb művét, Az árulót. Műfaját tekintve: újszerű, modern történelmi regény, melyben a történelem maga csak ürügy arra, hogy Sánta újra felvethesse a szabadság, illetve a társadalomban élő ember szabadságának a problémáját. Sántát indulása óta erősen foglalkoztatja ez a kérdés, melyet az tesz még égetőbbé, hogy egyértelmű megoldása szinte lehetetlen. Művét világos erkölcsi szándék jellemzi: megérteni az embert a legkülönbözőbb élethelyzetekben, éppen a kérdéses szabadság szempontjából. Béládi Miklósnak valószínűleg igaza van, amikor Sánta új művével kapcsolatban (Kritika 5. sz.) a következőket állítja: „Az áruló nem ülik a hagyományos történelmi regények sorába, sőt magát az elbeszélést, a regényfikciót is kétségessé teszi... Az áruló nyíltan és hangsúlyosan föloldja múlt és jelen együtt - lélegző kapcsolatát... Nem egy meghatározott kor történeti adottságaival jellemzett ábrázolást nyújt.. Mi se értékeljük hát túl azt a körülményt, hogy egy .magyar író ismét a huszita mozgalomból merít témát (viszont az talán mégsem véletlen, hogy éppen azon írók egyike ez, akik legérzékenyebben reagálnak a mai problémákra). Tagadhatatlan, hogy a huszitizmus, mint az első közép-európai kollektív forradalmi mozgalom annak idején hatással volt a magyar kultúrára, s általánosabb közép-európai szempontból ma is hatással lehet rá (Sánta új műve ezt is példázza). A régebbi magyar írók (Jósika, Katona) az uralkodó eszme és az akkori kulturális légkör hatására elsősorban a huszitizmus nacionalista momentumaira figyeltek fel, a huszadik század modern íróinak első nemzedéke (Németh László, Háy Gyula) pedig mindenekelőtt Húsz János lenyűgöző egyénisége iránt érdeklődik — a nagy és tragikus sorsú szeJar oslava Pasia ková
