Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Egy irodalmi lexikon hiánylistája

sedett gondolatot találunk: „Az élet olyan, amilyen; valahol mindig lyukas, eléggé rögös és tekintet nélküli minden gyengével szemben, alapvető emberi kategóriáiban vált őzt at hatat­lanul tragikus, s amellett mindig nagyon bo­londos. De akármilyen is, élni mindig megéri.“ (Jiri Hájek) Nyolc elbeszélés, nyolc név a legújabb cseh irodalomból. Nyolc portré, helyzetkép és mű­vészi jelentés korunk, illetve az elmúlt két évtized emberéről. Íróik külön utakon járnak, műveiket nehéz lenne maradéktalanul valami­lyen közös gondolati vagy művészi rendszer keretei közé szorítani, egy közös bennük: a felelősség az ember iránt. Vitathatatlan érté­küket is ez határozza meg. Egy irodalmi lexikon hiánylistája Lexikon sose lehet teljes és maradéktalan. Valami, valaki mindig kimarad. Lexikonok sose zárulhatnak le, kikerülhetetlen sorsuk a pót­kötet, vagy a „bővített és javított kiadás“. A magyar irodalom friss lexikonpere elmarad­hatatlan kísérő jelenség. A támadók és védők vigasztalására egy hasonló lexikon negatívu­mait próbálom itt bemutatni, annak igazolá­sára, hogy a mi lexikonunk hibái és hiányos­ságai nem olyan kirívók, mint az NDK-ban (Volksverlag, Weimar) megjelent „Deutsches Schriftsteller Lexikon“-éi. Előttem „második átdolgozott és javított“ kiadása fekszik (1961). Azóta valószínűleg újabb kiadások feledtetik érthetetlen hibáit és hiányosságait. Ha a hiánylistából ideírom a német irodalom történetéből kiradírozhatatlan neveket — Her­mann Bahr, Jákob Beer-Hofmann, Rudolf Borchardt, Theodor Däubler, Jakob Harringer, Moritz Heimann, Arthur Holitscher, Martin Késsél, Alfred Mombert, Eduard Stucken —, akkor máris nyilvánvalóvá válik e lexikon­munka felületessége és felelőtlensége. De kö­zelítsünk bármely oldalról a kimaradt nevek­hez, a hiánylista egyre jobban meghökkent. Szűkítsük le a kört például az expresszioniz- musra: Ottó zűr Linde nevét — akit Arno Holz-polémiái nyomán, általában az „expresz- szionizmus atyjának“ neveznek — hiába ke­ressük, akárcsak az expresszionizmus elvize- nyősödött propagátoráét, Kasimir Edschmidét, de Carl Einstein töretlen kemény profiljának sincs nyoma, nem is beszélve a katolikus eksztatikusról, R. J. Sorgéról. És szabad-e egy népi demokráciában megjelenő irodalmi lexi­konból hiányoznia a szocialista eksztatikus Ludwig Rubiner nevének, a homocentrizmus — „Der Mensch in der Mitte“ — parola­adójáénak?! A német irodalom expresszionista fejezete minden más nép és irodalom hasonló meg­nyilvánulásainál lényegesebb és fontosabb. És lexikonunk minden szemrebbenés nélkül ki­hagyja az úttörők nevét és műveit: Ludwig Bfiumer, Ernst Blass, Alfred Brust, Walter Calé, Jakob von Hoddis, Walter Klemm, Gott­fried Kölwel, Paul Kornfeld, Karl Otten, Alfons Paquet, Max Pulver, Karl Rössler, Alfred Wolfenstein. De a proletár-forradalmi írók sem jártak különbül. Oskar Kanehl — az Aktion Kör legkövetkezetesebb költőjének — nevét, művét és emlékét hiába keressük. A kisemberek éle­tének regényírói közül hiányzik A. Hotopp, E. E. Noth, Gustav Regler, A. Sochaczewer, Werner Türk, és az annak idején oly nagy- ígéretűn jelentkező Georg Fink (Éhes vagyok) és Günther Birkenfeld. Hans Siemsen mellre- ölelő lírai realizmusa sem kapott itt pardont és gráciát. A háború vádszövegezői közül is sokan ma­radtak ki. Az elkobzott könyvek rekordját tartó Bruno Vogel (Éljen a háború!) — akit valamikor Anti-Remarque-ként tudatosítottam a Korunkban — hiába harcolt az államügyész ellen, a szocialista irodalmi lexikon egyszerűen oldalra ejti. A. M. Frey háborús könyveiről annak idején azt írtuk: ha valami, valaki fennmarad az idő rostáján, akkor az Frey lesz. A német irodalmi lexikon ma már a nevét sem ismeri. Reinhard Goering nevét és drá­máját (Tengeri csata), úgy látszik, a nagyobb „történelmi“ potenciájú Herrmann Goerring riasztó neve nyelte el. Az ismeretlen katona — Günster — szerzője, tényleges neve alatt — Siegfried Kracauer — sem található, akár­csak Martin Beradt. És a háborús szerelem oly emberségesen melegítő könyve — Adrienne Thomas: Katrin wird Soldat — már csak fe­ledhetetlen kortársi emlékként kísértene? Csak úgy kapásból kiragadva; miért nincs helye egy német irodalmi lexikonban Richard Fábry Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents