Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - DISPUTA - Andics Erzsébet: Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848—49-es forradalomról?

elve nemcsak a nácik politikájában élt tovább, megtaláljuk fontos elemeit a mai világreakció és annak „nemzeti képviselői" eszmei fegyvertárában is, és megint csak nem az utolsó helyen. A nacionalista bizalmatlanság, ellentétek szítása népeink között a szocializmus ellenségeinek ma is kedvelt, és valljuk be, nem is mindig hatástalan eszköze.

Mert a nacionalizmus veszélye nemcsak külső és nyíltan ellenséges tényezőkben van meg. Megvan önmagunkban is, ha nem tudjuk legyőzni a múlt árnyait, elfelejteni az egymáson kölcsönösen ütött sebek emlékét. Adtunk és kaptunk; ugyan ki tudná ennek mérlegét felállítani? De még ha tudná is valaki, ugyan mi lenne az értelme, kinek válna hasznára? Ezen népeink ma már túlléptek; kitörtek az elátkozott körből, amelybe a nemzeti ellentétek sodortak bennünket a múltban valamennyiünk súlyos kárára; ne hagyjuk magunkat oda visz- szataszítani!

Tudjuk, hogy a nacionalizmus kérdésében a marxisták számára aranyszabály, hogy mindenekelőtt „a saját házuk előtt söpörjenek“. Ezt mi, magyar marxista történészek ugyancsak tudjuk, és ez után igazodunk. A mi történetírásunkban is fellelhetők még, vagy újonnan fel-felbukkannak nacionalista nézetek, hangulati maradványok. Ezek ellen komoly, rendszeres és felelősségteljes harcot folytatunk

és fogunk folytatni, jelentkezzenek nemzeti függetlenségi harcaink, nevezetesen 1848-49- es forradalmunk nacionalista elfogultságra valló kritikátlan túlbecsülésében, avagy a sovinizmus „dualista“ változatának újrafeléledé- sében, „kísértetjárásában“. Egyszersmind igyekezünk résen lenni a proletárinternacionalizmustól idegen, gyanús eredetű kozmopolita eszmék mégolyán tetszetős variációival szemben is.

Viszont tudatában kell lennünk annak, hogy a nacionalista maradványok elleni harc testvérnépeink történettudományával, és így a román, szlovák stb. történészekkel, irodalmárokkal is közös feladatunk: csak együttesen és összhangban tudjuk sikeresen elvégezni. Úgyis mondhatjuk: népeink közös kötelessége, amelyről nem felejtkezhetünk el, ha eredményesen el akarjuk végezni a történelem által reánk szabott tennivalókat, meg akarjuk valósítani nagy célkitűzéseinket. Ezért tartottuk szükségesnek megtenni fenti észrevételeinket. Nem az 1848—49-es magyar forradalom „becsületéről“ van szó mindenekelőtt, bár ez természetesen drága nekünk, nem is Marx és Engels minden részletkérdésben való „csalhatatlansá- gáról“, hanem az alapvető marxi-lenini eszmék és módszer adta tisztánlátásról, amelyre népeinknek ma nagyobb szükségük van, mint történelmünk során bármikor.

Eryk Lipiňski: A lengyel ápolja a hagyományt...