Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - DISPUTA - Andics Erzsébet: Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848—49-es forradalomról?

Becsben megtartott XII. történész világkong­resszuson. Cherestesiu ezen a kongresszuson A nacio­nalizmus és internacionalizmus a XIX. és XX. században témakör keretében előadást tartott az 1848. évi forradalom nemzetközi jelentősé­géről. Azért nem tehetünk neki szemrehányást, hogy az adott témakörrel kapcsolatban nem fejtette ki tételesen a marxizmus álláspont­ját, de azért igen, hogy az egyes történelmi tények és problémák tárgyalása és értékelése részéről nem történt a marxizmus szellemé­ben. Nem történt a tudományos szocializmus ama kardinális tételének megfelelően, hogy az egyes nemzetközi törekvések bármilyen fontos és lényegbe vágó szerepet is játszanak, min­dig alá kell hogy legyenek rendelve az egye­temes haladás, azaz 1848—49-ben az antifeu- dális polgári forradalmak általános érdekeinek, ezeket illette meg a primátus. Különben elő­adónk nem marasztalta volna el mindenek­előtt a bécsi és a pesti forradalmakat és azok vezetőit, és nem állította volna szinte kriti­kátlanul piedesztálra az e forradalmak ellen fegyveresen fellépő, azaz — tudatosan vagy nem tudatosan — ellenforradalmi szerepet ját­szó tényezőket: a Habsburg-reakcióval szövet­kezett román (és szláv) nemzeti mozgalmakat. Cherestesiu szerint a magyar forradalom élén álló liberális nemesség „reakciós, sót cl- lenforradami“ volt a polgári forradalom olyan alapvető kérdésében, mint a parasztkérdés. „A parasztság többsége“ az 1848-as törvények következtében „teljes függőségben maradt a hübéruraktól..." A forradalom Magyarorszá­gon nem szüntette meg az évszázados ellenté­teket a hűbérurak és a feudális függőségben levő parasztok (hörige Bauern) között. A „nemzeti és társadalmi felszabadulásért" a ro­mánság vezetői harcoltak 1848—49-ben — mint ezt az előadás nem győzte hangsúlyozni. Még­pedig úgy látszik, kivétel nélkül és mindig következetesen, mert hamis dinasztikus illú­ziókban, Habsburg-pártiságban az előadó csak paraszti rétegeket marasztalt el, egyenlőségi jelet téve e vonatkozásban a szerb, horvát, szlovák, román és magyar parasztság közé. Amint látjuk, V. Cherestesiu a bécsi törté­nészkongresszuson tartott előadásában a fejük tetejére állította a történelmi tényeket és azok marxi értékelését is. Ennek bizonyítására elég­séges, ha szembesítjük őt — önmagával. Neve­zetesen az 1964-ben Erdély története címen megjelent munkának az 1848-as forradalomról szóló és ugyancsak Cherestesiu tollából szár­mazó fejezetével. Itt a magyar forradalmi kor­mányzat tévedéseinek és mulasztásainak sok vonatkozásban helytálló felsorolása mellett ar­ra is történik utalás, hogy „sem Janku, sem a többi erdélyi román vezető nem látta meg a bécsi udvar európai méretű ellenforradalmi szerepét az 1848—49-es forradalomban." Itt Viktor Cherestesiu még világosan elhatárolta magát a román nacionalista polgári történet- írástól, amely — mint írta — úgy állította be az 1848-as erdélyi eseményeket, mint „a románok forradalmát a magyarok ellen“. Két­ségtelen, hogy az általunk nagyrabecsült szer­ző nézetei azóta határozott evolúción mentek át; hogy milyen irányban, az, sajnos ugyan­csak nem kétséges. Találkozunk olyan esetekkel is, amikor Marx és Engels nézeteinek cáfolása, elvetése, régi és még inkább antimarxista nézetek elfogadá­sa egészen nyíltan, minden szépítés nélkül tör­ténik. Őszintén megvalljuk a meglepetést, mondhatnánk megdöbbenést, amit az 1848— 49-es forradalmi eseményekben, de előttük és utánuk is jelentős szerepet játszó nagy Szlo­vák hazafi, Ľudovít Štúr születésének 150. évfordulója alkalmából a szlovák sajtóban meg­jelent írások egynémelyike keltett bennünk. Gondolunk mindenekelőtt Daniéi Rapantnak a Slovenská literatúra c. szlovák irodalom-tudo­mányi és kritikai folyóirat 1965. évi 5. számá­ban és Vladimír Mináčnak a Kultúrny život c. irodalmi hetilap 1965. évi 42—44. számaiban megjelent jubileumi cikkeire, mint amelyek különösen jellemzőek arra a felfogásra, amely úgy vél igazságot szolgáltatni Štúr történelmi szerepének és érdemeinek, hogy részben vagy egészben revízió alá veszi Marx, Engels és ugyancsak Lenin álláspontját az 1848—49-es európai forradalmak és nevezetesen: a magyar forradalom jelentőségét, másrészt a Habsburg- ellenforradalom oldalára állt, többnyire szláv nemzetiségek szerepét illetően. Tudjuk, hogy ez a felfogás a szlovák sajtóban és tudomány­ban nem általános — gondolunk itt Ladislav Novomeský ismételt állásfoglalásaira ezekben a kérdésekben, nem utolsó sorban a Slovenská literatúra 1966. 1. számában megjelent cik­kére, amelyet a proletárinternacionalizmus érvényesítésére való törekvés jellemez. Mégis úgy véljük, hogy a fent jelzett írásokra rész­letesebben ki kell térnünk. Az utolsó két évtized magyar történetírása mind tudományos értekezésekben, monográ­fiákban, mind az egyetemi tankönyvekben stb. helytálló és igazságos méltatását adja Štúr érdemeinek, elismerve a szlovák nép eme ki­váló fiának nagy jelentőségű, bár ellentmondá­soktól nem mentes történelmi szerepét. Mar­xista történetírásunknak ebből az általános felfogásából következett, hogy a magyar sajtó is részt vett Štúr születése 150. évfordulójá­nak ünneplésében. A Magyar Szocialista Mun­káspárt központi orgánuma, a Népszabadság

Next

/
Thumbnails
Contents