Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - HAGYOMÁNY - Jaroslava Pašiaková: Gömöri Jenő és a TŰZ

1. Megmaradhat és továbbfejlődhet-e az európai kultúra mai alakjában?

2. Ha nem, mi következik helyébe?

3. Mi e kultúra vezérlő szellemének feladata annak válságát illetően?

A legérdekesebb feleleteket Andersen Nexö, Bertrand Russel, F. T. Marinetti, Unio Yates Wang (kínai költő, Ady fordítója), Eugen Relgis (román pacifista író, a párizsi „Federation internationale des Artes, des Lettres et des Sciences“ romániai megbízottja), Ernst Toller, Max Brod stb. küldték.

A különböző nemzetiségű és generációkat képviselő írók válaszait alapjában véve két csoportra lehet osztani: 1. Nagyobb részük, szkeptikusan nyilatkozik az európai kultúra fejlődését illetően, de hisz az emberiség kultúrájának, új, nem degenerált források segítségével való fejlődésében. 2. A második csoport reméli, hogy Európa önmaga is képes megtalálni az egyensúlyt és a kiutat a háború utáni káoszból.

A magyar kulturális életben uralkodó bonyolult helyzet szempontjából azonban vitathatatlanul a második ankét volt a legjelentősebb, amelyet „Szózat az utódállamok összes magyar íróihoz és újságíróihoz“ címmel hirdettek meg.

Mindkét ankét témája szorosan összefüggött. Sőt sorrendjükben is volt logikai célzatosság: a világirodalomról szóló ankét feladatául tűzte ki annak a megállapítását, vajon a világháború előtti stabil, megbízható értékekből mi maradt továbbra is érvényes, mi nem vesztette hitelét.

Nagyon érdekesek a Tűzben megjelent román és szlovák sajtóvisszhangok magáról a Tűzről. A csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok szempontjából dokumentáris értékű mindenekelőtt dr. Štefan Krčméry, a Slovenské pohľady szerkesztője, szlovák költő és a Matica Slovenská egyik vezető dolgozója levele Gömörihez, a Tűz szerkesztőjéhez: „Igen Tisztelt Uram! Tűzét szívesen olvasom és méltányolom nemes igyekezetéi. Ne vegye rossznéven, hogy ankétjükre az európai műveltség jövőjéről nem feleltem. Nagyon, pesszimista íze volt a kérdésnek s egy fiatal nép ösztönével irtózom a borús gondolatoktól, még a kérdésektől is. Gondolja meg: halálra ítélt és évszázadokon át fojtogatott nemzet szabadságát lelte, lehelni kezd, eszmél, ernyedt izma duzzad, idegzete vibrál, szabad ilyen nemzetnek tépelődnie Európa jövőjén? Valamikor, 1918 előtt sokat tépelődtem rajta, résztvevőn figyeltem az önök tépelődését, most nem szabad, most küzdenünk kell népünk tépelödö hajlamával, élni kell tanítani

őt, s talán a kibontakozóban levő szláv é'et megoldja Európának egynémely krízisét. Az Önök missziója nincs távol a miénktől, helyzetük igaz, nehezebb, küzdeniök kell azokkal, akik kihullandók az idő rostáján s küzdelmük nehezebb a miénknél. Higgye el, résztvevőn figyelem ezt a küzdelmüket most is. Erőt kívánok hozzá és öntudatot.“ (Tűz, január 14.

— 28. — 1922.)

Gömörinek a Tűzben megjelent „Izenet a szlovák költőkhöz“ című versére, amelyet Martin Rázusnak ajánlott, Rázus levélben válaszolt, amelyet teljes egészében közölt a Becsben megjelenő „Jövő“ című magyar napilap.

A Tűzet elismerően értékelték a szerb folyóiratokban is (pl. Misao), de főként a romániai lapok foglalkoztak részletesen programjával, profiljával és ankétjaival. A bukaresti „Dimi- neata“ című folyóirat terjedelmesen méltatja a Tűz európai an'kétját. (Figyelemre méltó Gömöri cikke a Tűz 1923. III. 1-i számában: Magyarok és irománok.) Ám a Tűz nemcsak az idegen nyelvű költészetből jelentetett meg szemelvényeket, hanem magyar költők műveinek idegen nyelvű fordítását is közölte, így például 1923. március 1-én (18. old.) néhány Ady-verset közöl szerb és angol fordításban, valamint magyar zsargonban. Gömöri külön rovatban (Szlovák—cseh antológia) rendszeresen közölt fordításokat szlovák és cseh költőktől. Az 1932. nov. 26—dec. 31-i számban közölte saját fordításában E. B. Lu- káč egyik legkorábbi versét: az „Ecce Ho- mo“-t.

A magyar irodalomról szóló ankét néhány felfigyeltető cikket, méginkább tanulmányt eredményezett. Az 1922. VII. 9-i számban Lesznai Anna áttekintést és elemzést nyújt a háború utáni magyar irodalomról. „Aligha tévedek, hogy Ady a tökéletes, de korlátolt bűvkörű Babitssal és iskolájával együtt a tegnapé. Kassák és sok schizmájú követői jobban érdekelnek. írásaikat szintén csak szórványosan látom, de számomra izgató ferde csudát mutatnak. íme az új forma (Kassákot, mint nyelvújítót, és nyelvtanítót nagyra becsülöm), mely megelőzte az új tartalmat. Koraszülött forma: kissé, mint a häborút követő, illetve kísérő forradalmak ... Kassák Világanyám című verskötete meggyőzött engem Kassák feltétlen költői súlyáról. Egyes impresszionista versek és képköltemények keresett (de keresésükben nem megvetendő) tünet jelenségein erősen túlnövő mythos-alkotásra képes egyéniség nyilvánul meg a Világanyámban — nyelvújításának ereje feltétlenül meggyőző: így láttatni csak az tud, aki »lát«“. Kritiku-