Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - Hajdú András: A bolond meg a gyermek (elbeszélés)

Felült erre a magyarázatra. Olyan erősnek érezte magát, mintha kicserélték volna. Más ember volt, egy feltámadott, aki nem tudta, merre menjen, hogyan szóljon az emberekhez, akik körülállták.

A gyermek is ott állt. Találkozott a tekintetük.

— Nem akarta ez a bácsi megfogni a békát.

Ekkor eszébe jutott minden. Ordítozott:

— Én vagyok a természet ura! Én vagyok! Én!

Az orvos vállára tette a kezét.

— Mit mond?

Egy szó nem sok, annyi sem jött ki a száján, csak a szeme forgott, és duzzadt, szétnyílt ajkán tajtékos hab csurrant. Nem tudott már válaszolni.

Felemelték, beletették az autóba.

A gyermek sápadtan, komoran nézett utána.

— Jó bácsi volt pedig ...

Eryk Lipiňski: Az udvarias Teli Vilmos