Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok (II)
kezd vele a garázs. Old Shatterhand valami fekvőhely felé vonszolja. Szeretne védekezni..., de aztán eszébe jut a bár, amelyet sokkal érdekesebbnek gondolt... Hátha ez..., talán ez a kaland... Egyszer már történni kell valaminek... Old Shatterhandnek különben bandája van. Ha Old Shatterhand valakinek behúz egyet, annak rögtön megered az orra vére... Gitáron is tud játszani, és kitűnő pörköltet tud készíteni. A többi tíz srác és három lány is mind az ő parancsnoksága alatt áll. Ha Vecserkának szerencséje volna, még most is hazamehetne. A bár sem volt olyan érdekes, és Old Shatterhandet is ki lehetne valahogy heverni. De Vecserkának most sincs szerencséje. Mert másnap egy trafikot kell kirabolni. — Rengeteg szajré van benne — magyarázza Old Shatterhand —, ha sikerül a balhé, veszek neked egy szép tűsarkú cipőt. Vecserkának otthon hat pár cipője is van, de tűsarkú cipője még nincs. És minden olyan sejtelmes és izgató, sohase hitte volna, hogy ilyen különös fényük lehet az utcai lámpáknak, olyanok, mintha burába zárt fáklyák lennének. A trafik körül teljes némaság, neki kell jelt adnia a többieknek. Három srác reszelőkkel, feszítővasakkal és élkulcsokkal a kabátja alatt várja a bevetésre szóló parancsot. Vecserka meglobogtatja a kendőjét. A többi már olyan, mint egy álom, szivarok, cigaretták között kotorásznak, két srác kétszázas Cameles csomagokkal hadonászik... Most már nem lehet hazamenni. Az egész árvaház amerikai cigarettát szív reggelig. Ha akkor Vecserka anyja utánaszalad a lányának, miután az az ajtót becsapta maga után, ha még azt megelőzően nem mondja olyan kurtán, hogy tizenöt éves lány nem mehet bárba, ha tudatosította volna magában, hogy az egesz árvaház bárba akar menni... Ha Marikát egy évvel előbb adják intézetbe... Ha Viola apja nem hord jéger alsónadrágot... Ha... De ha már nincsen semmiféle ha, ha már mindez megtörtént, akkor is fontolóra kellene venni, hogy vajon megoldás-e az angyalok háza. Persze nem hagyhatja a társadalom, hogy leüssék a taxisofőrt, Old Shatterhand sem hirigelheti meg a gyanútlan éjszakai járókelőket, a trafikot sem lehet kirabolni... De az angyalok házában megjavulnak-e az angyalok? Az igazgatónő azt állítja, hogy olyan növendéke is volt, aki ma kiválóan megállja a helyét, nincs rá semmi panasz... Az egyik lány egy bizonyos üzemből most is rendszeresen ír, X. Y. a szakszervezeti tanács tagja ... — Hány százalék? — kédezem. Nem tud pontos százalékot mondani... De hát ilyen is van. Persze más tapasztalatok is vannak. — Vég Piroska is megszökött, és átesett a tűzkeresztségen... — Kétségtelenül ilyen sajnálatos esetek is előfordulnak... De mondjon jobb megoldást... Mi mindent elkövetünk, ami tőlünk telik. — Már előbb kellene elkövetni mindent, hogy senki ne kerülhessen ide. — Látta, hogy mit kaptak ma is ebédre a növendékek? — Láttam, de az evés nem minden. Viola otthon bizonyára még jobb ebédeket kapott... Jégernadrágos parfét és melegítőgatyás csokoládétortát... — Micsodát? Az igazgatónő anyai jósággal néz rám, talán azt gondolja, hogy megbolondultam. Valami megoldást kellene kitalálnom, de nem vagyok feltaláló, csak író vagyok, s amit az írók gondolnak, az vagy soha, vagy csak nagyon későn ereszt gyökeret a valóságba. Még szerencse, hogy vannak mindennapok... és a mindennapok kötelességei. Holnap ezt kell csinálni, holnapután azt. Az angyaloknak is élniük kell, nekem is élnem kell. Nem vagyok misszionárius. Váltsa meg a világot, aki akarja... Az emberek születnek és meghalnak, és folyton ez megy..., ez a hülye és soha fel nem talált perpetuum mobile... Legjobb lenne lefeküdni a csillagok alá, és semmit sem csinálni, olvasni az Ezeregyéjszaka meséit. Egy idő óta a saját jövőmet is teljesen céltalannak érzem. Talán éppen ez a jövő elé hullott sorompó ráncigái vissza az emlékekhez. Meg egy rigó. Ügy csinál, mintha énekelne, de csak a csőrét csattogtatja. A rigó nem akar énekelni, de az angyalok házában karének van. Az énektanár, inkább cirkuszi állatszelídítőnek néz ki, ütemez, úgy ejti ki a számokat, mint a fényképezés hőskorában a mester. — Egy-et, ke-ttőt, hár-mat, négyet, repül a kismadár. A kismadár most elmarad, e helyett nyelvkörzés van. Gáfor szorgalmasan köröz a nyelvével, Vecserka inkább csak mímeli, Viola és Piroska egymással beszélgetnek. — Belélegzés, tutti coro — mondja az állatszelídítő, és az angyalok sziszegve lélegeznek. — Alsóajak-lazítás, megint belélegzés. Teke, teke, teke, teke... — Non, nen, nin, nan, non... — No, ne, ni, na, non...
