Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - HAGYOMÁNY - Tőzsér Árpád: A problematikus Forbáth Imre
ijedt szemgolyónkat beleejtjük a családi tálba! tanárgyilkos A katedrára tett egy ikozaédert, s aztán rám nézett ravasz kígyószemekkel, melyektől elhalt szívem egyszerű éneke. Mit tudtam én, szegény falusi fiú, a tér titkairól? A szivárványok lehervadtak az égről, az erdők zúgása elnémult, elhagyottan álltam hóhérom előtt... Ekkor megfagyott a szívem, a világűr hideg szelében — mint őrjöngő holdak — ikozaéderek lebegtek. S az isten is csak professzor volt, ki szigorú mutatóujját a Tér közepére tette: a koordinátarendszer közepén pedig az én szomorú fiatal életem hevert. — Ekkor történt, hogy szörnyűmód megváltoztam, fagyos gonoszság honosodott meg szívemben és komplikált bosszúterveket forralt az agyam: Tíz évig törtem a fejemet, majd egy borús, őszi éjszakán egy ócska vasvilla hegyeire rádiumemanációval töltött ikozaédereket szereltem, s erre nyársaltam föl hóhéromat, a vad geométriatanárt. — Tisztelt törvényszék, ez az én rövid históriám. Egyszerű, mint a téri testek geométriája, s mégis mily tanulságos! Tőzsér Árpád A problematikus Forbáth Imre A két háború közötti szlovákiai magyar irodalom feltámasztására és aktivizálására tett kísérletünk időben egybeesik az európai avant- gardizmus aktivizálását célzó törekvésekkel, az indítékok azonban sajnálatosan különbözőek. Az írók, költők a romanticizmus óta eszmék névadójává s a szélesebb néptömegekbe is behatolva egy kicsit népmesehősökké is lettek. Haláluk után újrateremtésükben nemcsak a kritikusok, irodalomtudósok és szellemtörténészek vettek részt, hanem a nép is. Emez saját legszebb vonásait, vágyait, álmait gondolta beléjük, amazok velük kezdtek jelezni és megnevezni történelmi eseményeket, eszméket, szellemi áramlatokat. Az emberi cselekvő folytonosság egyensúlyt kíván. A Petőfik, Adyk, József Attilák korának gyakorlati aktivitását, forradalmait mindig a vágyak, illúziók, tervek, indulatok, a szellem aktivitásának kora követte. Mario de Micheli könyve az avantgar- dizmusról, a Comes „Az európai avantgarde tegnap és ma“ címmel Rómában megtartott ülése nemrég s a Szlovák Tudományos Akadémia hasonló tárgyú smolenicei konferenciája mind ilyen gondolati erupciók, amelyek azt bizonyítják, hogy az európai szellem megint „adakozó“, teremtő hangulatban van, s szele-
