Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - FIGYELŐ - Németh István: Mesterek köszöntése
tázó vallomást. Kiadott novellái azonban ismét tanúságot tettek, hogy nagy formaművész, jellemrajz dolgában is jelesre vizsgázott. Sándor László újabb fordítása igen gondos, híven tolmácsolja Urban árnyalatos, érzékletes, sokszínű nyelvezetét, amely a falu rajzánál kerül minden felesleges tájszólást, s oly modernül hat, mint Giono prózája. A háború előtti első kiadás Elő osfort írt a címlapra, s ezt az új kiadás meghagyta. Jellemzőbb lett volna a háborúról mint eleven ostorról beszélni, mert az eleven vág a húsunkba, nem az élő! És ha a fordító helyesen Trencsén megyét említ, miért írja a várost Trenčinnek? A Vág folyóból sem lett Váh, de Nyitra városából sajnálatosan Nitra — megfeledkezve arról, hogy csak a szlovákban lágyít az „n“ betűt követő „i", magyarban ellenben az elmaradt „y“ keménnyé teszi a város nevét. Mindenképpen ügyelnünk kell arra, hogy a mondat szépségét — különösen ha ilyen nyelvileg értékes műről van szó — az egyébként valóban költői átültetésnél ne bontsa meg egy helységnévnek szlovák használata oly esetben, amikor ez semmiképpen nem zavarja és nem csökkenti a szlovák környezetrajz hitelét. Mindenképpen helyes, hogy olvasóink megismerhetik a két világháború közti éveknek ezt a legjelentősebb, forradalmi hatású modern regényét, ugyanakkor hibáztatnom kell, hogy a kiadó a jól bevált gyakorlattól eltérve ezúttal Utószó nélkül jelenítette meg a könyvet. Urban esetében mindenképpen szükséges lett volna elemezni egész eddigi életművét, kiemelni a modern szlovák próza megteremtésében szerzett nagy érdemeit, ugyanakkor rámutatni tévedéseire és tévelygésére is. Az élő ostor kimagasló értékeit és nagy jelentőségét a szlovák irodalomban ez a szükséges széles körű elemzés nem csökkentette volna. Németh István ■ Mesterek köszöntése Kassák Lajos megkésett könyvéről Egy régi-új könyvet köszöntök, több mint tízéveset. Szerzője Kassák Lajos. 1955-ben írta, hogy nagyon várja ennek a könyvnek a megjelenését — talán egyét sem várta így. Nyilván nagy jelentőséget tulajdonított neki. Aztán hibáján kívül egész napjainkig kellett várnia rá. Tíz évet! A könyv címe: Mesterek köszöntése. Egyszerre költészet, képzőművészet, grafika és elmélet ez a könyv. A szerző célja vele 1955-ben a modern festészet elfogadtatása lett volna. Akkor nem sikerült neki, de azóta a nemes szándék teljesen igazolódott. Akikért annak idején hadakozni szándékozott (Matiss, Picasso, Braque, Léger, Marc, Chagall, Klee, Rousseau, Chirico, Ernest) ma már a modern festészet elismert klasszikusai nálunk is. A könyv a maga kis terjedelmében is összefoglaló és teljesen egységes. A versekkel a fent felsorolt mestereket köszönti, az utószóban máig is helytálló érveléssel védelmezi és ajánlja művészetüket. Az életrajzi és művészetmagyarázó jegyzetek nemcsak holt anyag, hanem élménybeszámolók, tapasztalatok és visszaemlékezések is egyben. Ezért is nagyon értékesek. Nem meglepő Kassák Lajos tisztánlátása 1955-ben sem, mégis jó tudomásul venni, hogy ilyenek is voltaik. Sajnos, az ötvenes évek hivatalos kurzusa nem nagyon tudott ilyen és ehhez hasonló elképzeléseket elfogadni. Külön kell szólni a könyv grafikai elrendezéséről, kiviteléről. A formátum, a papír, a betű, a kötés, a borítólap, a címlap külön- külön, de együttesen is gyönyörködtetők. Kassáknak majd minden könyve ilyen nagyszerű, de talán ez még föléjük emelkedik. Ez a kötet a modem könyvművészet eredménye is. Természetesen a könyvet maga a mester tervezte.
