Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - VETÉS - Nataša Tanská: Két mikronovella
Natasa Tanská két mikronovella az anya A sebészet várótermébe egy asszony futott be sérült kislányával. Letette a kislányt a padra, közben sikoltozott: Miért csinálod ezt velem? Könyörtelen vagy. Tudod, hogy milyen ideges vagyok, rossz az epém, és Így felizgatsz! Tudod te egyáltalán, mennyire megijedtem, amikor hazahoztak?! Hogy vert a szivem, biztosan epegörcsöt kapok. Temiattad. Nem tudod értékelni, hogy gondodat viselem, egész életemet, fiatalságomat feláldoztam, érted, és te Így... ez a köszönet anyai szeretetemért... Az asszony sírva fakadt áldozatos élete felett. A kislány fájdalomtól összeszorított fogakkal hallgatott. Összetörte a térdét. Nincs miért sírnod, mondta az apja. Emiatt nem kell sírni. Abbahagyta. Eltörte a babáját. Nincs miért sírnod, mondta az anyja. Emiatt nem kell sírni. Abbahagyta. Rossz jegyet kapott. Nincs miért sírnod, mondta az apja. Emiatt nem kell sírni. Abbahagyta. Elhagyta a fiúja. Nincs miért sírnod, mondta az anyja. Emiatt nem kell sírni. Abbahagyta. Egyedül volt. Mikor jön már valami, ami miatt sírni kell? — gondolta. Megöregedett. Megértette, hogy eltékozolta az életét, de azért azt mondta: Nincs miért sírnod. Emiatt nem kell sírni. valóban? Sándor Károly fordítása
