Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - Gál Sándor: Versek
ha marad valami a szél A világ összerakott valóságára tárj ablakot, s keserű tisztelettel rúgd fel minden reggel, mert különben a megalkotott, jónak hitt tegnapok betemetnek, s merev görccsé kövül a kedv, mely észrevétlen ide lökött, hogy élj! Vak ösztönök ember formájú rabjaként mutogasd magad, s értsd, ha némuló valód tényéből kövér adót követel a halál; s fogadd el, ami visszajár, s örülj, ha marad utánad valami, amit hozzád lehet hasonlítani. Ma innen fúj holnap onnan nekifeszül tömör dombnak házakra csap veszett kedve tetők nyugalmán táncol perelve és tép és ront körbe, orozva És észrevétlen hogy nem is látod csontig lebontja valóságod Weiner—Kráľ: Aranytükör (1964)
/
