Irodalmi Szemle, 1966

1966/3 - DISPUTA - Ladislav Novomeský: Korforduló

de így van. A németek a győztes harc utáni nemzeti egyenjogúságot ígértek. A magyarokat elverték, de az egyenjogúság csúfságra jutott. Az uralkodó magyar nyelv helyett most minden nyelv egyenjogú lett nálunk, csak a szlovák nem az, s megint az élet alacsonyabb rétegeire van kárhoztatva. A bíróságokon többnyire a magyar nyelv uralkodik, az adminisztrációban csaknem mindenütt a német, még a latin is felbukkan olykor, a szlovák csak a községekkel való írásbeli érintkezésre, s a nép kérelmeinek megfogalmazására ítéltetett. A kormány intézkedésére néhány szlovák gimnáziumot kellett volna nyitni, de ez is csak úgy sikerült, mint minden egyéb. Egy-két tantárgyat ügyünk szerelmesei szlovákul adnak elő, a többit pedig úgy, ki mint akarja. A magyarok még most is fölényben vannak. Irodalmi körünket, a Tatrint, az ostromállapot miatt nem lehet felújítani, nincs más újságunk azon kívül, amelyet maga a kormány ad ki Bécsben Szlovák Újság címen, s amelyet nagyon kevesen olvasnak, s még kevesebben fizetnek rá elő, a szlovák férfiakat kiszorították a kormányból, megcsúfolták és üldözik őket, s éppen azokat, akik tőlük telhetően mindent megtettek a kormányért — képzeld hozzá a harcok során megfáradt szellemet, mely sose tapasztalt mértékben kiábrándult, s megkapod Szlovákia képét. A nép panaszkodik az adók és egyéb terhek miatt, egyszóval siralmas a mi állapotunk.“26

Ha Kossuth Lajos nyilvánvalóan áldozatul esett a magyarországi nem magyarok iránt táplált bizalmatlanságának és ellenséges érzületének, Štúr és a szlovákok nyilvánvaló áldozatai lettek a Habsburgok és Bécs iránt táplált bizalmuknak és barátságuknak. A győzelmes ellenforradalom egyformán bánt el a győzte26 Ľ. Štúr levelei. Ľ. Štúr I. I. Szreznevszkinek címzett, 1851. január 23-án keltezett levele.

sekkel és a vesztesekkel. Sőt az utóbbiaknak sokkal kedvezőbb kilátásaik voltak arra, hogy megint az élet napsütötte oldalára kerüljenek, mivel a győzelmes Bécs számára kebelükben osztályszempontból kvalifikáltabb, előkelőbb és arisztokratább partnerek akadtak, mint a társadalmilag fejletlen, elmaradt nem magyar népek kebelében, s az ellenforradalom csak rátermett „szálláscsinálókként“ vette igénybe szolgálataikat. Mikor ezeket a tényeket vizsgáljuk, és vizsgálatukat sürgetjük, nemcsak arról van szó, hogy könyvekbe illő „történelmi igazságokat“ állapítsunk meg. E tényekből ugyanis olyan következtetéseket lehet levonni, amelyek nagyon erősen befolyásolják nemzeti öntudatosodásunk eleven orientációját. Ha a múlt tévedését fatális szükségszerűségnek tekintjük, sőt sikerré léptetjük elő (amit Štúr sem tett meg), akkor elismerjük létjogosultságát a jelenben is. Eduard Kardelj A szlovén nemzeti kérdés fejlődésében arra a következtetésre jutott, hogy a lényegében szlovákhoz hasonló „ ... 1848-ban követett reakciós szlo-. vén politika az objektív körülmények következménye. Am ez nem csökkenti a vezető tényezők felelősségét ezért a politikáért, mely az elkövetkező évtizedekben annyi bajt okozott a szlovéneknek“. Štúr és követői keserű tapasztalataiból a kis nemzetek s főleg a szlovákok öntudatának alakulását tekintve egyértelmű következtetést kell vagy kellene levonni, hogy fejlődésük, sőt létezésük is, nem a világtól elvonatkoztatott, autarkikus probléma; ebben kell keresni a megoldást, s minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy ehhez mérten hozzájáruljunk egy demokratikus és haladó világ kialakításához. Nemzeti öntudatuknak — mai nyelven szólva — inter- nacionálisabbnak kell lennie minden nagy nemzetnél. Ez érvényes a szlovákokra nézve is, hiszen az ő történelmi tapasztalatuk érdekel bennünket elsősorban, de érvényes a magyarokra és más nemzetekre nézve is.