Irodalmi Szemle, 1966
1966/3 - HAGYOMÁNY - Urr György: Móricz Zsigmond közbelépése
hogy egy percre is modorossá válna. S ha az ■előbb a főhősök megalkotásánál fedeztük fel Darkóban a lírát, nos, ez a lírai jelleg (ne feledjük, költőnek indult!) a stílusában is megvan. Korának az a törekvése, hogy elmossa a határokat az egyes műfajok között, nemegyszer nála is érvényesül: tájképei jól megfestett tablók, mondatai pedig sokszor maguktól zenélnek. „Daliás késztet“ — mondja egyik, katonasorsra kényszerített paraszti hőse; a dalnak, a muzsikának nem egy novellájában, regényében nemcsak betét-, hanem a cselekményt is előre mozdító jellege van. Eredeti, ízes nyelv a Darkóé, nemegyszer -nyelvjárási elemeket is tartalmaz, az író ezzel is meg tudja teremteni műveinek sajátos szlovákiai levegőjét. Azt a sajátos szlovákiai légkört, amelyben állandóan és hangsúlyozottan szem előtt tartja a két nép: magyarok és szlovákok együttélésének problémáját. Darkó elsősorban a maga népét félti, annak a problémáiról szól. De milyen melegen, milyen szeretettel s megértéssel tudja bemutatni a magyarul hibásan beszélő, barátságos hegyi szlovákok alakját! Hányszor képviseli az igazukat a magyar „urasággal“ szemben! Milyen mélységes tragikum van abban, hogy a vegyes (szlovák-magyar) házasságból származó ember nem leli a helyét a nacionalista torzsalkodások világában! A Deszkaváros egy trilógia első része. A második két rész kiadásra várt a Franklin Társulatnál. A kézirat ott veszett a híres könyvkiadó lebombázott épülete alatt. Szabad-e ezt tragikus jelképnek felfognunk, úgy, hogy az egyetemes magyar irodalom szempontjából is jelentős írói életpálya lett így befejezetlenné, torzóvá? Merjük remélni, hogy nem. Magától az írótól tudjuk, hogy sok mellőzése és hallgatása, kegyetlen magánya ellenére is tele van tervvel. Hadinaplójában humanista írásokat gyűjt össze a háborúba sodort emberről, hadifogolyregényt és más háborúellenes műveket tervez; egész sereg elbeszélése és tanulmánya vár kiadásra. Hisszük, hogy az, amit Darkó művéből ismerünk, haladó hagyományunk. De az, ami egyelőre az íróasztalfiókjában vagy a tollá- ban van, a továbbfejlődésnek is szerves része. Móricz Zsígmond közbelépése Sebesi Ernő érdekében Dzurányi László, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője 1931-ben Csáky Mihály támogatásával harmincezer koronát gyűjtött össze a csehszlovákiai magyar irodalom támogatására. A Szentiványi Kúria harmadik összejövetele 1932. június 23-án a meghirdhetett irodalmi és tudományos pályázatok egész ügyének elintézésére egy kuratóriumot küldött ki, mely- nek tagjai az alábbiak voltak: Gömöry János mint elnök, és mint tagok Esterházy János, Jaross Andor, Tarján Ödön, Szent-Ivány József, Dr. Szepessi Miksa, és Dr. Szvatkó Pál. A Kúria júniusi összejövetele előtt, 1932. május 7-én Móricz Zsigmond a Nyugat levélpapírján ceruzával az alábbi levelet írta Gömöry Jánoshoz: Kedves Barátom, ágyban fekszem s azért írok, mert félek, már el is késtem, bár Szent-Iványi vezérüknek már szóltam róla. Sebesi Ernőnek van egy darabja, a címe Füstölgő hegyek, vagy ahogy most örvendetesen megváltoztatta: Érettségi bankett. Ez a darab bizonyos átdolgozás után, erős hitem, a jövő szezon nagy sikere lesz. Nagyon szépen indítanátok el, ha neki adnátok a Kúria esedékes drámai díját. S ez visz- szafelé szép fényt vetne egy év múlva is. Szeretettel ölel barátod Móricz. A meghirdetett pályázatokra nyolcvanöt pályamunka érkezett be. A Kuratórium az alábbiakat kérte fel lektoroknak, hogy a pályaművek szakszerű és tárgyilagos elbírálásban részesüljenek: Darkó István, Darvas János, Dzurányi László, Győry Dezső, Halász Hradil Elemér, Kelembéri Sándor, Keller Imre, Rössz- ler Mária-Irén, Sebesi Ernő, Schöpflin Géza, Szent-Ivány József, Szepessi Miksa, Sziklay Ferenc, Szvatkó Pál, Tamás Mihály, Tichy Kálmán, Vécsey Zoltán, Zopf László. Adalékok az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmának történetéhez Urr György:
