Irodalmi Szemle, 1966

1966/3

prágai építész és szobrász, a mai csehszlovák szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb, sajátosan egyéni képviselője. Művészi útja az architektúrán át vezette a plasztikához, amelyben bensőséges anyagszeretettel párosult tér- és formaérzéke kimeríthe- tetleniil gazdag alkotólehetőségekre talált. Szobraiban, amelyeket mindig maga farag meg, szűnni nem akaró szenvedélyességgel hangsúlyozza az egységgé kovácsolt anyag és forma belső feszültségét, tartalomközlő erejét, s a kifejezés képletének oszthatatlanságát, tehát azokat a tulajdonságokat, amelyek századunk szobrászművészetének legfőbb eszményképei. Ezzel a törekvéssel, természtesen, mélyen visszanyúl elmúlt nagy korszakok, Egyiptom és a korai antik szobrászat szelleméhez, de magáévá tudja tenni a modern cseh szobrászat, Štursa és Gutfreund művészetének, s az európai avantgardista hagyományoknak legjobb értékeit is. Reiner szobrászművészete így szervesen kapcsolódik be az újkori csehszlovák szobrászművészet fejlődésvonalába, amelynek a hatósugarát fantáziája, formaakarata és egyénisége megkapó erejével bővíti.

Reiner életútja egységbe olvadt művészete progresszív irányvonalával. Kispesten született, de a Tanácsköztársaság megdöntése után, húszéves korában elhagyta Magyarországot, és Prágában telepedett meg, ahol művészi tanulmányait is végezte. Már főiskolás korában csatlakozott a haladó baloldali értelmiséghez, amelyhez bensőséges érzelmi és eszmei kapcsolatok fűzték. A háború és a fasiszta megszállás idejéig mint építészmérnök dolgozott, majd illegalitásban élt és koncentrációs táborokban sínylődött. S bár a szobrászat problémái már ifjúkora óta foglalkoztatták, a szobrászművészet csak a felszabadulás után vált kizárólagos hivatásává.

Életútjának drámai mozzanatai, amelyekből élményanyagát meríti, művészi és értelmiségi felkészültsége, s nem utolsó sorban mesterségbeli tudással párosult alkotóereje rövidesen az új csehszlovák szobrászművészet élcsapatába emelték. Azóta mind Prágában, mind külföldön számos önálló kiállítása volt, s műveivel nagy nemzetközi tárlatokon (Bécsben, Koppenhágában, Stockholmban, Helsinkiben, Carrarában, Moszkvában) méltón képviselte korunk csehszlovák szobrászművészetének legjobb értékeit. Az anyag tulajdonságai iránti érzéke lehetővé teszi a számára, hogy fából, homokkőből és márványból egyaránt mindig új hatásokat váltson ki, holott témakörében kitart a szobrászat legősibb tárgyánál: az emberi test ábrázolásánál. E témakörbe azonban annyi lírai erőt, dinamikát és ritmust sűrít, hogy müve új, absztrakt valóságokat kelt önálló életre.

Az Irodalmi Szemle mai számában felvételeket közlünk Reiner Márton szobrairól, de bemutatjuk néhány rajzát is, szobrászi alkotó folyamatának azt a fokozatát, amelyen a művészi élmény először ölt vizuális formát, hogy aztán a plasztika törvényei szerint háromdimenzióssá váljék. Ezek a rajzok tehát nem öncélú alkotások, hanem szerves részei a művészi gondolat alakításának, s mint ilyenek magukon viselik Reiner szobrászegyéniségének alapvető jegyeit. (T )

Reincr Márton: Fésiilködö, (márvány, 1964)