Irodalmi Szemle, 1966

1966/2 - HAGYOMÁNY - Szalatnai Rezső: Mécs László lírája

A hosszú polémiában mindkét fél a szocializmus megvalósulását tartja szem előtt. Rolland visszaemlékezései nyomán perük lényeges ösz- szeütközési pontja jól rekonstruálható: az élet forradalmi alakításának mikéntjéről, a szocializmusért vívott harc eszközeiről és módjairól van. szó. Barbusse-szel szemben, aki az eszköz megválasztását nem tartja lényegesnek, a küzdelem vállalását és módját illetően pedig kötelességként állítja föl a követelményt, hogy az igazságosnak vélt harcban a gondolkodó szellem is mondjon le szellemi függetlenségéről — Rolland ellenzi a forradalmi erőszak eszközeit, és a már említett Engels-levél szavaival élve, „a kölcsönhatásban részt vevő mozzanatok“ jelentőségére helyezi a hangsúlyt. Szerinte: a „Forradalom az átváltozás kora, amikor a nemzetek szelleme a leginkább hajlamos a megváltozásra. Éppen ezért tartom a legfontosabbnak az erkölcsi értékek védel- mezését, éspedig a forradalomban még szorgalmasabban, mint a közönséges időkben.“ 1922-ben első levelében Rolland ezt írja Bar- busse-nek: „Túl gyakran áldozzák föl az állami érdekeknek és a győzelemnek a legmagasabb erkölcsi értékeket: az emberséget, a szabadságot és azt, ami mindenek fölött a legdrágább számunkra: az igazságot. Föltétlenül szükséges, hogy ezeket az erkölcsi értékeket sose szűnjünk meg védelmezni. Az emberiség érdekében. Sőt, a forradalom érdekében is. Mert a forradalom, amely nem törődne velük, előbb vagy utóbb az anyagi vereségnél valami sokkal rosszabbra ítéltetne el: erkölcsi összeomlás lenne sorsa."

1934-ben, amikor Rolland a nála megszokott önszigorral felméri gondolkodását és lelkiismeret-vizsgálatot végez magában (mint ahogy ezt a történelem és egyéni fejlődése során nemegyszer cselekszi), visszatér a Barbusse-szel folytatott polémia tárgyához is, és leszögezi: „ ... az erőszak ... bizonyos történelmi korszakokban fájdalmas szükségszerűség, és az elkerülhetetlen összecsapásban az eszközök kérdése nem a szellem fényűzése ... hanem kés, amelyet a torkodra helyeztek, és amelyet erős kézzel kell megragadnod, ha nem akarod, hogy meggyilkoljanak... Mindenekelőtt élni kell'. ... Csak aztán lehet felújítani az élet célját, az örök értékeket! ..Ezzel egyidejűleg azonban megerősíti a szellem posztját az emberi értékek és az élet egészséges alakítása védelmezésében: „...nem csupán a test ellen elkövetett erőszak létezik, és számunkra a szellem ellen elkövetett erőszak nem a legkevésbé fájdalmas... A mai probléma: megtalálni a harmóniát, amelyben a gazdasági és szociális forradalom szükségeit összhangba lehet hozni a szellemi szabadság szükségleteivel. Mind az egyiknek, mind a másiknak megvan a maga jogosultsága. A jövő forradalmi megfogalmazását a szövetkezett erők szabad összjátékában kell keresni."

Rolland háborús naplójának utolsó oldalai néhol döbbenetes előrelátást rögzítenek. 1319 májusában a béke aláírását például így kommentálja a napló: „Átmeneti felvonásköz a népek két mészárlása közt. De ki gondol a holnapra?"

Nem meglepő tehát, hogy Romain Rolland ismét az elsők között található, akik az új háborús katasztrófa elleni küzdelmet készítik elő.

Az idős Rolland sokirányú munkában tölti idejét: folyóiratot alapít, a hindu gondolkodásról szóló nagy esszégyűjteményeit írja, és az alkotó munka boldog bilincseibe verten saját fejlődésének újabb művészi összefoglalásán dolgozik. „Az elvarázsolt lélek“ című második nagy folyamregényét írja, amelyben Christophe jellemét és akaratát egy női lélekbe viszi bele. A hatalmas regénynek még csak első kötetei készülnek el, amikor az Európában fejét felütő fehér terror hatására Rolland ismét belép a tett „szenvedésének hét körébe“. Alkotómunkáját folytatva, betegsége súlyos és hosszan tartó kitörése közepette hihetetlennek tűnő erőfeszítéssel küzd a nemzetközi elnyomás és a háború veszélye ellen. Barbusse-szel 1926-ban nemzetközi antifasiszta bizottságot szervez, majd kezdeményezi és ugyancsak Barbusse-szel és Gorkijjal együtt összehívja a minden pártok és erők első nemzetközi fasisztaellenes tömegmozgalmát.

A második világháború kirobbanásakor Rolland kilép a tett köréből, és az „erős kozmikus Álom“ várásában, halála előtt önéletrajzi müvén dolgozik. Élete számadását végezve nyugodtan állapítja meg: egész élete az elvesztett harcok sorozatának képét nyújtja. Ugyanakkor a háború okozta „példátlan csapás“ általi le- győzöttsége mélyén megerősíti hitét és pusz- títhatatlan bizalmát a győzelemben, és a fiataloknak, az érkezőknek legfőbb üzenetként hagyja hátra: soha meg ne tévessze őket a legyőzöttség látszata. A győzelem végső fokon az övék, azoké, akik az emberi fajt előbbre