Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - FOLYÓIRATSZEMLE - Koncsol László: Az avantgarde alkonya
Az avantgarde próza jellege tehát nagymértékben az anyag megszervezésétől függ. A poetika terét funkcionális szempontok befolyásolják benne. A próza formai fejlődésében két lényeges szakaszról beszélhetünk. Az elsőre az a próza jellemző, amely a valóságot reprodukálja; a másodikra az, amely a valóságot teremti. Ez utóbbi szakaszban két fő típust figyelhetünk meg: 1. szubjektív-szubjektív szakasz (metafori- kus-mítikus modell, párhuzamos modell, groteszk modell, bölcseleti-esszé modell) és 2. objektív-szubjektív szakasz (montázs-modell, francia új regény). A válasz tehát az eredeti kérdésre abból vezethető le, hogy a költészet forradalmai és a próza forradalmai között erős minőségi különbségek vannak, s ezek kizárják, hogy az avantgarde fogalmát gépiesen az egyik területről a másikra alkalmazzuk. Az avantgarde próza esetében olyan permanens fejlődési láncolatról van szó, amely éppen nem manifesztáló jellegénél fogva ma is nyílt és produktív. Koncsol László Szabó Gyula: Elhulló napok, 1963 („Ecce vita" sorozat, 18.)
