Irodalmi Szemle, 1965

1965/5 - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődése 1945 után

„Kevesebb verset, több költészetet“ címmel írta figyelmeztető kritikáját Fábry Zoltán már 1954-ben, s ha a kiadói tervben azt olvassuk, hogy az idén nálunk tíz verskötet fog megjelenni, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy nem aktuális-e ma is ez a figyelmeztetés? Vajon ez a jelentős gyarapodás néhány esetben maradandó, igazi értéket jelent majd az olvasó számára is ? De ne legyünk ünneprontók, ha mégoly nagy szükség is van a kritikai szellem fokozására, inkább vegyük számba eredményeinket, s tekintsünk most el azoktól a kötetektől (sajnos ezek száma is szépen gyarapodik), melyek inkább csak feleslegesen terhelik könyvespolcainkat.

Ha a felszabadulás utáni szlovákiai magyar költészet fejlődésének kronológiáját nézzük, két korszakra oszthatjuk: 1956 előttire és 1956 utánira, mert az SZKP XX. Kongresszusa után a mi irodalmunkban is új szempontok és lehetőségek kezdtek érvényesülni. Egyesek szerint az új időszakot 1958-tól, a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájának megjelenésétől kellene számítani, de az ott közölt versek jó része lapjainkban már előbb megjelent, s az ilyen „korszakhatár“ különben sem jelenthet kategorikusan meghatározott dátumot. Az új szlovákiai magyar líra Dénesék fellépésével kezdődik azokban az években, melyeket politikai téren, a pozitív eredmények mellett, bizonyos dogmatikus hibák és a személyi kultusz előretörése jellemeznek, de a csehszlovákiai magyarság esetében éppen ez a korszak jelenti a nemzetiségi diszkrimináció alóli felszabadulást és az állampolgári egyenjogúsítás kezdetét is. Többek között ez a tény is érthetővé teszi, hogy fiatal lírikusaink hurrá-optimizmusa, lelkesedése nem színlelt volt, hanem őszinte.

Az első verskötet, Dénes György: Magra vár a föld, ilyen témakörű ciklusokat tartalmaz: Békét, békét a nap alatt; Álmomban láttam a jövőt; Ma valóság, tegnap csak álom; Néked Szolgál ma ez az ország; A szocialista haza énekel. Meg kell mondani, valamennyien fontos eseménynek, ünnepnek éreztük e könyv megjelenését, akik akkor nyolcan-tizen összeszoktunk jönni a Szlovákiai írószövetség „magyar írói körében“ (később Tóth Tibor javaslatára átkereszteltük szekciónak). A népdalok ritmusa, közérthető, politikai tartalom jellemezte az első Dénes-verseket; ma már ezt sematikusnak látjuk, de akkor forradalmi pátosszal hangzott. Aztán rövidesen megjelent Bábi merészen dobbantó, kulákot

Gergetová Viera: Reggel Kragujevácban, 1961