Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - FOLYÓIRATSZEMLE - Koncsol László: Literární noviny
folyóiratszemle A Literárni noviny 40. számában Dragoslav Slejška a szociológia lehetőségeiről és korlá- tairól elmélkedik. A szociológiáról, amely lemaradt, s a közvélemény most két végletbe esett: mindenhatónak tartja, s egyrészt gyakorlati problémák megoldását várja tőle, másrészt azt reméli, hogy ez a tudomány oldja majd meg a szocializmus fejlődésének problémáját. E két szélsőség között egy egész sor más követelmény is felsorakozik az egészségügy, az ipar, a mezőgazdaság, az iskolaügy, a közszolgáltatások, az építészet, a politika és a szabad idő kérdéseivel kapcsolatban, s ez valóban csupa reális társadalmi szükséglet, de bármennyire is összefügg a szociológiával, kérdés, összekapcsolható-e közvetlenül vele, ha mint tudomány a társadalom szerkezetének és értékeinek általános törvényszerűségeivel és fejlődési törvényeivel foglalkozik. Vajon megválthatja-e a szociológia a társadalmat? A szociológiát két oldalról is veszély fenyegeti. Egyrészt, mivel közvetlen kapcsolatban áll a filozófiával, öncélú, objektivista eszme- futtatásokba, másrészt utilitarizmusba torkollhat. A szociológia valóban adhat hasznos gyakorlati tanácsokat, de valódi tudományos ismeretekről s ezáltal tudományosan megalapozott gyakorlati intézkedésekről csak akkor lehet szó, ha vizsgálódásait nem a pillanatnyi helyzetre, építi, hanem a társadalmi érdekek és értékek tartós kialakulási folyamatait fogja vizsgálni. Ezért kell lerakni a szociológia elméletének alapjait, filozófiai és módszertani síkon, bármennyire elvontnak és a gyakorlat szempontjából hasznavehetetlennek látszik is kívülről nézve. A szerző arról beszél, hogy a korábbi anke- tofóbia helyett most anketománia ütötte fel a fejét, kevés eredménnyel, mert hiányzik az ankétokat megelőző elméleti kutatómunka. Nincs elméletileg jól megfogalmazott hipotézis, nem fogalmazzák meg pontosan a megoldásra váró problémákat, s így nem választhatják meg pontosan a megoldás módszerét, nem gondolják át a kategorizáció módját, az értékrendet s a mennyiségi és minőségi elemzés egyéb logikai feltételeit a felmérés után. Csak a megfelelő mennyiségi és minőségi elemzések után vonhatja le a kutató a következtetéseket, ez azonban akár évekig is eltarthat, közben az adott környezet viszonyai megváltoznak, s így a következtetéseknek már nem vehetik a kutatott területen gyakorlatilag hasznát. A felmérés értékén viszont ez mit sem változtat, mert az eredmények segítségével szélesebb összefüggésekre is rá lehet világítani, s így további intézkedések alapjául szolgálhatnak. S bár a szociológia lehetőségei elvileg korlátlanok, az adott kor szempontjából mégis számos korlátjuk van. Ezek három nagy csoportba oszthatók: Első: a szociológia hazai fejletlensége. Második: a módszertani eszközök szegénysége. A csehszlovák szociológia pillanatnyilag elsősorban a külföldi tapasztalatokat tanulmányozza, s ezek szintén sok kívánnivalót hagynak maguk után. Ehhez a körülményhez járul még hozzá az anyagi, szervezeti és személyi feltételek hiánya. Harmadik korlátjuk az, hogy nincsenek meg a szociológiai felmérések gyakorlati alkalmazásának társadalmi feltételei. A természettudományos felfedezések gyakorlati alkalmazására az elmúlt három évszázad során nyolcvan esztendő is kellett, s a társadalomtudományi felfedezések alkalmazása még ennél is nagyobb nehézségekbe ütközik, különösen akkor, ha a vezető helyeken képzetlen emberek ülnek. Köztudomású továbbá, hogy bár a felmérések szerint a szalagrendszer minden szempontból káros az ember egészségére, pillanatnyilag mégis lehetetlen megváltoztatni, mert veszélyeztetné a munka termelékenységét. A problémákat azonban keresni kell, meg kell oldani őket, mégpedig úgy, hogy a szociológiát mint tudományt megfelelő módszertani eljárásokkal, szilárd alapokra kell helyzrfi, s ilyen módon hosszú lejáratú történelemalakító szerepet tölthet be a gyakorlati életben is. Sarvepalli Radhakrishnan, az Indiai Köztársaság elnöke, prágai tartózkodása során meglátogatta a Károly Egyetemet, amelynek évek óta díszdoktora, s beszédet mondott az egyetem tudományos tanácsában. Jan Hús példájára hivatkozott, aki az egyetemi élet két alapelvének megfogalmazója és megtestesítője volt: az intellektuális becsületé és az ember- szereteté, s aki elveiért életét is kész volt feláldozni. Korunkban, amikor az emberiség hatalmas feladatok előtt áll, Húsnak példamutató szerepe van. A világnak intellektuális összetartásra és nemzetköziségre van szüksége. A kultúra mindig kölcsönös kapcsolatok által fejlődött. A tudást nem lehet feldarabolni. Csak az intellektuális összetartás lehet az igaz társadalom alapja. Erre törekszik az egyetem. A nacionalizmus gátolja az összetartást, gyengíti az embert, mert minden nacionalizmus csak önmagát látja, csak a saját Koncsol László Literárni noviny
