Irodalmi Szemle, 1965

1965/10 - Rácz Olivér: Kassai románcok

táblára írták volna — nagy betűkkel, szigorúan: EBBEN A HÁZBAN TILOS AZ ETETÉS — és kis betűkkel megrovó-szemérmesen: Ebben a házban tilos a koldulás. De ez nem lett volna helyes. Sokkal erőteljesebb és kifejezőbb volt az eredeti megszövegezés: tilos az etetés

— állatok, igavonók abrakostarisznyából történő, hasznossági okokon alapuló, táplálékkal való ellátása — és a koldulás: hasznossági okokat nélkülöző, táplálkozás céljából történő, öncélú alamizsnagyűjtés.

Mindkettő helytelen, megbontja a rendet,

vét az illendőség és a köztisztaság ellen, tehát tilos.

Az etetést azóta a kor üteme gépiesen, észrevétlenül a kedves és romantikus emlékek ködébe sodorta. A koldulást viszont a kor szelleme tartja számon, komor és el nem felejthető, intő emlékként. És a kettő együtt: a múlt egyik lényeges fejezete.

így válik egy ország, egy társadalmi közösség épületében folyamatos történelemmé a falba vésett betűk üzenete. Logikusan és törvényszerűen, akár a telet követő tavasz.

Dagmar Rosúlková-Kubíková: Rawensbriick, mázolt samott, 1963