Irodalmi Szemle, 1965

1965/9 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Ivan KLima: Lingula (elbeszélés)

— Na, kiasszony, föl! — kiáltott a háta mö­gött valaki. Fellépett a felső lépcsőre, a villamos csiko­rogva fordult a kanyarban, talán még ott áll, .szeretett volna kihajolni, s meggyőződni, ott áll-e még a fiú, de addigra belökdösték, taszi- ■gálták a kocsi belsejébe. Meglátott egy üres ülőhelyet, csak most eszmélt rá, mennyire fá­radt, milyen kimerült. A villamosvasúti alkal­mazott sötét egyenruhája — a kalauz jegyet lyukasztott neki, enyhén elmosolyodott, tán rajta mpsolygott, de a legvalószínűbb, hogy -csak a bronzérmen, mely ebben a hajnali órában nem illett ide. Félig behúnyta szemét, s meglátta ... meg­látta ezt a sötét sziluettet, és eszébe ötlött, hogy ha teljesen behúnyná is a szemét, ha minden erejéből menekülne is előle, látná, szü­net nélkül ott látná mozdulatlanul az éjszaka foszladozó kárpitján. Látná, mert benne van, megérinthetné a kezével, és azt mondhatná neki: Gyere velem, ne menj el, ne harcolj, maradj mellettem, s vele lesz most már, és nem ereszti el. Átvette a jegyet, s maga is elmosolyodott. A nagy utcai óra fél hetet mutatott, s To­rnáinak fél kilenckor már a vizsgán kellett lennie. Ilyen szenzációs előkészülettel senki sem dicsekedhetik. Egész délután, egész este és egész éjjel. Ővele! S a végén csókolóztak! Még csak el sem hiszik neki. Lingula, szólította meg lélekben a leányt. A Lingula, mormolta halkan, a pörgekarúak osztályába tartozik, héja a sörtével szegett, lebenyszerű elülső részen nyílik, illetve zárul. Miként a férgeknek ez az egész csoportja, a Lingula is közeli kapcsolatban áll a phoro- nis ... rendjével... Fordította: Hubik István Gacs Gábor: Kompozíció, litográfia

Next

/
Thumbnails
Contents