Irodalmi Szemle, 1965
1965/9 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Prózánk útja a minőségi kiválasztódás felé
figyelő Turczel Lajos prózánk útja a minőségi kiválasztódás felé I Szőke József regénye (Katicabogár, 1964) műfajilag a leányregények kategóriájába tartozik. Az ifjúsági irodalomnak ezt a válfaját a mi irodalmunkban eddig csak Nagy Irén kultiválta. Az ő múltábrázoló műveivel (Kis- kisasszony, Fiatalok voltunk) ellentétben Szőke regénye a legközvetlenebb jelenhez nyúl, s a mai ifjúság gondolkodásáról és erkölcsi alakulásáról formáz példát. A naplóformában megírt történet középpontjában egy fiatal köműveslány áll, aki a tanonciskolából most került ki az életnek és a termelőmunkának a forgatagába. A testileg- lelkileg kialakulófélben levő s a gyermekkorából, a falusi környezetből és az iskola padjaiból megoldatlan hiányérzeteket is magával hozó leány az építőüzem leányszállásán, különböző gondolkodású társnők között élve, naplót ír az életéről és vágyairól s ígéretesen kibimbózó, de szánalmasan megcsúfolódó szerelméről. A napló a hősnő feltételezett egyszerű egyéniségéhez képest stilisztikailag és gondolatilag is túlírtnak, a téma és a műfaj által támasztott lélektani és etikai igényekhez viszonyítva viszont kidolgozatlannak és kiegyensúlyozatlannak hat. Amiért az írót határozottan meg lehet dicsérni, az a témához való korszerű hozzáállás, a történethez kiválasztott környezet újszerű szemlélete. A sematizmus idején kitenyésztett tucat-építőregénnyel szemben ebben a műben nem a munka technikai és szervezési körülményein van a hangsúly, nem technológiai problémákat és a munkaverseny alakulását részletezi az író, hanem a dolgozóknak a munkához való belső viszonyát és az egymás közti kapcsolatukban megmutatkozó erkölcsi arculatát igyekszik kozmetikai beavatkozások nélkül ábrázolni. A legfőbb figyelem — a műfajnak és a naplóformának megfelelően — az adott munkakörnyezet fiataljainak az életére és gondolkodására irányul, és az emberi kapcsolatok és erkölcsi problémák közül a szerelmi kapcsolat és a szerelmi erkölcs kérdése kerül előtérbe. A történet főhőseinek, a naplóírő Katicának és a gépkocsivezető Viktornak kibontakozó szerelmét a leány lelkivilágába helyezkedő író a lírai realizmus egyszerű eszközeivel mutatja be. A lélektanilag is eléggé jól exponált szerelmi idill hatásosságát a lakótársnők háttérként és ellentétként felvázolt portréi és szerelmi esetei is előnyösen növelik. A nagyobb lélektani döccenők és hiátusok a történet drámai fordulópontjai — Viktor tragikus kimenetelű gázolása, illetve Katica teherbeesése — után következnek be. Az nagyon természetes és logikus, hogy ezek, az idillt drámába átrántó cselekménymozzanatok a szerelmesek lelkében élénk reakciókat váltanak ki, és eddig ismeretlen jellemvonásokat tárnak fel vagy alakítanak ki. A hiba viszont ott mutatkozik, hogy az író ezeket a reakciókat és jellemvonásokat nem tudja mindig életszerűvé tenni, lélektanilag valószínűsíteni. A regény eddigi kritikusai főképpen Viktor alakjával kapcsolatban állapították meg ezeket a lélektani fogyatékosságokat. Fonod Zoltán kritikájában például a következőket olvashattuk: „Viktor esetében a túl szimpatikus ábrázolás az átmulatott éjjelt követő gázolás után egyszeriben fordul zord színekbe. Alakoskodása, züllöttsége csak levele nyomán válik nyilvánvalóvá, míg cinizmusa nyomaira korábban jóformán egyetlen jel sem utal.“ (Irodalmi Szemle, 1965. évf. 1. sz.) Főnödhöz hasonló véleményt nyilvánított az Új Ifjúság kritikusa, Mács József is: „Az előzményekből minden másra következtetni lehet, csak erre nem. A gázolás miatt Viktornak még nem kellene felelőtlennek és ^lelkiismeretlennek lennie. És ha mégis ilyen, miért nem érezzük ezt már korábban, és főleg miért nem érzi ezt Katioa ?! “ A Viktor esetében jogosan kifogásolt lélektani hiányosság Katica alakjában még súlyosabban esik latba, ő nemcsak a könyv első személyében beszélő főhőse, hanem szemmel láthatólag az író erkölcsi elképzeléseinek a modellje is. Katioa jelleme és viselkedése a könyv második részében, illetve annak utolsó cselekménymozzanatában: a nőorvos és Katica epizódjában egyre valószínűtlenebbé válik. Az érzékeny idegzetű, a vágyai és élményei közti ellentéteket fájdalmasan átélő, de alapjában véve egyszerű és racionális gondolkodású lány
