Irodalmi Szemle, 1965
1965/9 - Bábi Tibor: Részletek „Könny a mikroszkóp alatt” című versciklusból
Bábi Tibor részletek a „könny a mikroszkóp alatt" című ciklusból Meghalt a mama, elárvultam, pedig ő volt az árva. Fekszik a föld alatt, s virraszt irdatlan magánya. Elment, ó, messze jár, szegényke, kozmikus csend, üresség maradt utána ... Ez Itt a temető, az ott a szülői ház. Alkonyodik, s bődül a vonat sipja, akár egy megvakított óriás. Eldübörgött, s állok a csendben, didergő villanyláng alatt. Valahol ez vonít, s a hallgatag udvarokban itt-ott felgágog a lúd. Alszik a táj, az egész világ elaludt. Be szomorú érkezés: nem ismert meg a virrasztó jegenye, nem ismert meg a kiskapu. Váltamra köd szitál, s arcomba csap az őszi lomb elázott, nyirkos tenyere. Mama! Mama! Keresem őt az üres házban, a kertben az almafák alatt, talán csak rozsét gyűjt. Lám, itt kapált, amott az utat egyengette, s a íázó, ágas-bogas ribiszkebokor szelíden jószagú kötényébe bújt.
