Irodalmi Szemle, 1965
1965/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (2. folytatás)
6. Az amerikai társadalom fejlődése két alapvető probléma elé állította a 35. elnököt: a fajüldözés és a nyomasztó, idült munkanélküliség kérdése elé. A nyilatkozatok és beszédek ezreiben ezt a két fogalmat egy lélegzetvétellel ejtik ki, de történelmi szempontból egy. évszázad választja el őket egymástól. A néger néptömegek polgári jogaiért folyó harcnak azokat a feladatokat kell végleg megoldania, amelyek elől az 1776-os amerikai forradalom is kitért, és amiket az 1861—63-as polgárháború sem tudott megoldani: a rendellenes munkanélküliségnek viszont (a kapitalizmus feltételei között) a technológiai forradalom az oka, amely a huszadik század ötvenes éveiben kezdődött, és kizárólagosan csak ennek a századnak a sajátja. így találkoznak egy és ugyanazon gazdaságpolitikai síkon két olyan hihetetlenül távoli és eltérő jelenség társadalmi következményei, mint az első rabszolgaszállító hajó kikötése a virginiai Jamestownban (1619) és az első önműködő elektronikus számológép megépítése (1946). Mindezek ellenére napjaink politikai életében ez a két probléma szorosan összefügg egymással, sőt, a megoldást tekintve, egyetlen feladattá fonódik össze. A néger munkások tömegénél, amit legerősebben sújt a munka- nélküliség, mindez napnál világosabb. De szélesebb értelemben érvényes ez az amerikai polgári demokrácia sorsára általában. „A jobboldal egy kétszakaszos stratégiára határozta el magát: először egy „lelkiismeretes konzervatívot“ választani a Fehér Házba; másodszor úgy írni át az amerikai alkotmányt, hogy egy liberális kormány lehetősége az Egyesült Államokban gyakorlatilag ki legyen zárva. A konzervatív koalíció az egyes tagállamok (az USA tagállamai — D. P.) jogainak jelszava körül tömörülnek: azok az államok, ahol a konzervatív köztársaságiak vagy a fajüldöző demokraták vannak uralmon, követelik a „jogot“, hogy kiszabaduljanak a modern elnökök gazdasági és szociális liberalizmusa alól... A konzervatívok „referendumot“ akarnak kikényszeríteni a faji kérdésről.“ (Más szóval: a választókat 1964-ben egyetlen kérdés elé akarják állítani: a fehérek vagy a feketék pártján állsz-e? — D. P.) „így akarnak Északon és Délen „fehér“ szavazatokat szerezni, amelyekkel a múltban soha nem számolhattak volna — és jobboldali elnököt választani maguknak. Távlati céljuk, hogy kiegészítéseket iktassanak az alkotmányhoz, amelyek szentesítenék a „különféleséget“, és áttolnák a hatalom központját Washingtonból... az egyes tagállamok konzervatív kisebbsége által egységesen irányított törvényhozói testületekbe.“ Ezzel a tervvel szembeállítja a szakszervezeti folyóirat vezércikkírója a liberálisok stratégiáját, amelynek szintén két szakasza van: „Győzni a legközelebbi választásokon és megszerezni a többséget az egyes államok törvényhozói szerveiben, valamint a szövetségi Kongresszusban is. Ehhez a másodikhoz szükséges lesz... a bíróságok döntése, valószínűleg a Legfelsőbb Bíróság döntése, amely a szavazó többségnek megadná azt a befolyást, amely ót joggal megilleti.“ (A Legfelsőbb Bíróság közben már eldöntötte, hogy a szavazókörzetek addigi felosztását, amely nagyon előnyös volt a lakosság konzervatív rétegeinek, például a farmereknek, és végképp nem felelt meg a nagyvárosoknak, tehát a munkásságnak, meg kell változtatni: egyenlő nagy körzeteket kell létesíteni, tehát e tekintetben mindenhol érvényesülnie kell annak az alapelvnek, hogy „egy választó, egy szavazat" — D. P.). De a választásokat csak ... egy hatékony liberális koalíció nyerheti meg." Felhívás tehát a haladó erők mozgósítására? Nem, hanem kiindulópont az „új" baloldal ellen folyó vitához, amely elmarasztalja a munkásokat, hogy megmentse a „saját lelkét“, „a szabadelvű értelmiség ellen, amely azzal foglalkozik, hogy ellentéteket szít a nagy liberális mozgalmakban“. A cikk szerzője ugyanis Gus Tyler, a női ruhagyárak munkásait egyesítő szakszervezet alelnöke (Intenational Union of the Ladies’Garment Workers). Ezt a szakszervezetet az AFL-CIO V. kongresszusán is annyira megbírálták a négerek követeléseivel szemben elfoglalt hűvös magatartása, sőt, már-már fajüldöző elvei miatt, hogy maga az AFL-CIÖ elnöke volt kénytelen segítségére sietni. Névszerint George Meany, aki egyúttal főszerkeáztője a „The American Federalist“ című szakszervezeti folyóiratnak, amelyben közvetlenül a kongresszus előtt Tyler cikke megjelent. Tyler felfogását a liberalizmusról tehát aligha oszthatnák a haladó amerikaiak, de rendkívül tanulságos az, ahogy ő a szélső jobboldal stratégiáját szemléli. Annál inkább, mivel a vezércikk épp 1963. novemberében jelent meg. Tehát nemcsak hogy a kongresszus előtt, amelyben Kennedy november 15-én pénteken még beszédet mondott, hanem kevéssel a dallasi merénylet előtt, amelyre mindjárt a következő pénteken került sor. A polgári jogok A törekvés, hogy a mai amerikai viszonyok között azonnal és teljesen felszámolják a faji
