Irodalmi Szemle, 1965

1965/8 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom hagyományai

resszívabb volt, mint a földbirtokosok s a Horthy-rendszer irányította Prágai Magyar Hírlap (PMH), a nacionalista ellenzéki magyar pártok sajtószerve. A haladó szellemű írók közül munkatársai voltak: Antal Sándor, Barta Lajos, Benjámin Ferenc, Fábry Zoltán, Földes Sándor, Jarnó József, Morvay Gyula, Sellyei József, Szabó Béla.

A Reggel később erősen kormánypárti színezetűvé vált, s elveszítette olvasóközönsége jelentős részét. Ezért 1933-ban megszüntették, s taktikai okokból „független politikai“ napilapot adtak ki helyette még ebben az évben, Magyar Újság címen, haladóbb és kevésbé nyíltan kormánypárti tendenciával. Főszerkesztője az egyik legrutinosabb szlovákiai magyar újságíró, a Prágai Magyar Hírlaptól elbocsátott Dzurányi László lett. Mellette Győry Dezső, a kisebbségi magyarság legnépszerűbb költője szervezte meg a szlovákiai magyar írókat a lap támogatására. A Magyar Üjság a kormány bőkezű támogatásával a legszínvonalasabb polgári haladó napilappá vált, s megnyerte munkatársainak a tehetségesebb emigráns írókat: Barta Lajost, Kaczér Illést, Szucsich Máriát, Sas Andort, de a volt sarlósok és szocialista gondolkodású értelmiségiek egy részét is: Földes Sándort, Szalatnai Rezsőt, Jócsik Lajost, Sulán Bélát, Sellyei Józsefet.

Irodalmi szempontból legjelentősebb haladó magyar ifjúsági folyóirat A Mi Lapunk volt. Scherer Lajos tanár szerkesztette Losoncon dr. Fenyves Pál és Tamás Lajos költő közreműködésével. A folyóirat 1921-től 1932-ig havonként jelent meg, a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalom legfontosabb sajtószerve volt. Benne fejlődött ki a bátor hangú progresszív magyar ifjúsági publicisztika. A lap a haladó magyarországi íróktól is számos alkotást közölt, pl. itt jelent meg először Móricz Zsigmondnak Gyalogolni jó című írása. A cikk megszületését a csehszlovákiai magyar cserkészeknek köszönheti.

Az egyik legprogresszívebb csehszlovákiai magyar irodalmi folyóiratot, az Oj Szót a

Magyar Tanácsköztársaság bukása után Pozsonyba emigrált Barta Lajos, az Ady-nemze- dék tagja alapította. A rendkívüli anyagi nehézségek miatt a folyóirat-kísérletnek 1929-. ben csupán hat száma jelenhetett meg, majd megváltozott formában, magasabb színvonalon 1932 áprilisától 1933 januárjáig újabb tíz száma. Főként szociáldemokraták, a szocializmussal rokonszenvező fiatal értelmiségiek és kommunista írók voltak a munkatársai. A Sarló-mozgalomnak — fejlettebb szakaszában

— ez a folyóirat volt egyik legjelentősebb fóruma. Az Oj Szó számos fordítást közölt a szovjet irodalomból, tanulmányokkal és kritikákkal segítette elő a szocialista irodalomszemlélet kialakulását.

A leghosszabb életű polgári irodalmi lapot, a Magyar írást (1932—37) Darkó István és Szombathy Viktor szerkesztette. A havonként megjelenő folyóiratnak kezdetben Móricz Zsigmond munkatársa, Tamási Áron pedig romániai szerkesztője volt. A folyóirat helyt adott haladó, demokratikus irodalmi törekvéseknek is: rendszeresen írt ide Győry Dezső, Tamás Mihály, Egri Viktor, Keller Imre, Sziklay Ferenc. 1935-ben azonban a kisebbségi magyar nacionalista pártok nyomására Darkó Istvánnak meg kellett válnia a szerkesztőségtől, s a lap szellemében a jobboldaliság jutott előtérbe.

1937-ben indult egy haladó, a népfrontmozgalommal is rokonszenvező havi folyóirat, a Tátra, az egyik legtehetségesebb szlovákiai magyar prózaíró, Tamás Mihály szerkesztésében. A Magyar Nemzeti Párt vezetői 1938-ban ezt a lapot is kisajátították, s a müncheni diktátum után megszűnt.

Ez a bemutatás természetesen nem lehet teljes, hiszen (az alkalmi és helyi lapokkal együtt) néhány százra tehető a csehszlovákiai magyar folyóiratok és újságok száma. Csak gazdagítani fogja most induló ankétunkat, ha írói portrékon kívül minél több folyóiratról, intézményről, szervezetről, elvi és esztétikai problémákról is lesz majd szó a következő közleményekben.