Irodalmi Szemle, 1965
1965/8 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Antonín Brousek - Antonín Brousek: Versek (Kovács Farský Vladimír fordítása)
Itt vagyok ám én Is habár rólam nem tudsz semmit Mindenüvé behatoló sírásoddal kergesd el a kételkedés settenkedő falkáit mert éjjelünket lopják Jöjj el hát Ismerek egy szép játékot még abból az időből mikor hozzád álltam legközelebb Visszagondolok hát magamra: Reggel van és nyom a kopott díván A vöröshajú néni hajában rókafogó vaskelepce sistereg Elvesszük és felmászunk a kéményre füstöt ondolálni Jöjj el hát Hajdanában húsz év előtt hozzád voltunk hasonlóak Egyszerre csak idegenek vagyunk önmaguknak is s nem tudjuk: most merre hová Sajnálom a gyermekeket mert még tudatlanok Sajnálom a felnőtteket mert már tudók vízvezeték Csepp csepeg csepp után alvó házban kapucinus körmenet melyet önnön lépte a visszhangjával kövez meg Csepp csepeg csepp után jéghidegen csörgeti a láncot mit a gályán egymás mellé kovácsoltak Csepp csepeg csepp után s izgulékony világot zár magába tisztát ahogy kezdetben volt Csepp csepp után szivárog rajtam keresztül Ö te homokóra! Bennetek a hegy elmegy a hegyhez De szavaink tükörképei sosem lelik meg egymást Fordította: Kovács-Farský Vladimír
