Irodalmi Szemle, 1965

1965/8

Vili.

hihetetlenül sokrétű, változatos és izgalmas. Ez a sokrétűség és változatosság, a meglepőnek, az újnak, az eddig ki nem mondottnak szenvedélyes keresése, amely Picasso egész életművét olyannyira jellemzi, grafikai munkájában a technikai eszközök csodálatos gozdagságával párosul. A rézkarctól a fametszeten át a litográfiáig minden technikát felhasznál (sőt gyakran egészen újszerűén keveri is azokat), hogy gondolatait, érzésvilágát, a valósághoz való viszonyát, indulatait és világnézetét, emberi és művészi állásfoglalását a lehető legmegfelelőbb eszközökkel és a legtökéletesebben fejezhesse ki. Ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — Picasso grafikai munkáinak száma nem nagy: Daniel Henri Kahn- weiler, a művész barátja és művének talán legjobb ismerője, körülbelül 400 lapra becsüli Picasso eddigi grafikai termését. De mivel e termésen belül egy-egy témából több variáció van (Picasso ugyanis egy művészi gondolat megfogalmazásával addig kísérletezik, amíg azt maradéktalanul ki nem fejezi), önálló témájú grafikai lapja aligha több 250-nél.

Ebből az anyagból ma 149 lapot mutat be a prágai Kramár-galéria. 5 lap a Nemzeti Képtár grofikai gyűjteményéből való, 3 lap Vincenc Kra- máŕ dr., a nagy cseh műgyűjtő örökségéből származik, míg 141 lapot Dániel Henri Kahnweiler hozott magával Párizsból, hogy ezt a nemzetközi jelentőségű kiállítást lehetővé tegye. A kiállítás így a maga nemében egyedülálló képet ad Picasso grafikai munkájáról, feltárja annak egyes fejezeteit, megmutatja fejlődésvonalát, s megvilágítja azokat az értékeit, amelyeket a reprodukciók általában eltakarnak. Korunk kétségkívül legmarkánsabb müvészegyénisége grafikai alkotásának hihetelen gazdagsága bontakozik így ki a szemlélő előtt, s lehetővé teszi a számára, hogy nemcsak metamorfózisait kövesse, hanem meggyőződhessék müvészetenék mesterségbeli tökélyeiről is.

Az Irodalmi Szemle mai számában szemelvényeket mutatunk be a kiállítás anyagából. E szemelvények jellemezni próbálják Picasso grafikáját amely klasszikusan nemes, de költőien kötetlen vadul támadó és szertelenül fantasztikus, de ugyanakkor hihetetlenül konkrét és valóságigenlő is. A maga egészében több mint életrajz: korunk egész filozófiájának vetülete. De legfőképpen tanúsága annak a törekvésnek, amely a művészt egyre mélyebbre vezette az ember és az élet megismeréséhez, s amely életbölcseletében és művészetében egyaránt magasra emelte. (T.)